1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 
2017. októberében indította az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
 
 
 
 
Novemberben Terei György régész ismerteti meg az érdeklődőket egy madár alakú bronz csattal.
 

A régészeti ásatásokban az az egyik legizgalmasabb, hogy nem tudjuk, mi vár ránk aznap. Egy átlagosmunkanap következik, vagy valamilyen egyedülálló dolgot találunk. A középkori Kána falu feltárása minden pillanatábanhordozott valami érdekességet, hiszen az ott eltöltött három év alatt lehetőségünk nyílott Magyarország eddig feltárt, legnagyobb Árpád-kori faluját megtalálnunk. De nemcsak a számadatok, a 16 hektáronkutatott település, a 198 földbe mélyített ház, a templom és körülötte 1067 sír tette a lelőhelyet különlegessé, hanem a gazdagsága is. Olyan leletek fordultak elő, amik nem jellemzőek a 12-13. századi falusi településekre.

 

Az előkerülő tárgyaknál szerencsés esetben már a megtaláláskor azonnal tudja az ember, hogy valami különlegeset tart a kezében, de legtöbbször csak a restaurátori munka során ismerhetjük meg a tárgyakat eredeti pompájukban.

 

Az 1744. számú, enyhén méhkas alakú gödör a bontás megkezdésekor nem kecsegtetett különösebb lelettel, az objektum olyan volt, mint több száz „társa”, hétköznapi kerámia töredékeket rejtett magában. De a 2004. február 6. egy fontos dátuma lett a kánai ásatásnak, ekkor került elő ugyanis egy kisméretű, alig 3 cm-es, madár alakú bronz csat. Bár a korróziótól akkor még zöldes színű volt, ennek ellenére rögtön látszott, hogy egy szépen kidolgozott viseleti tárgyat találtunk.

 

A gömbölyded fejű, széles farktollakkal rendelkező madáralakot véséssel és poncolással díszítették. A csathoz tartozó tű hiányzik, eredeti pozíciója szerint a madár testén átlósan helyezkedett el, melyről a tű számára elvékonyított csatkeret árulkodik. Kis mérete alapján felsőruházat összefogására szolgálhatott. A mellette előkerülő leletanyag alapján a tatárjárás előtti évtizedekre keltezhető.

 

E csattípus meglehetősen ritka, eddigi ismereteink szerint Európában csak 6 darab van belőle: egy Németországban, a többi pedig Angliában. Nehéz megmondani, hogy milyen jelentéstartalmat képviselhetett, hiszen mind világi, mind spirituális értelmezés is elképzelhető.

 

Miért ez lett a kánai ásatás vezérlelete? Talán azért, mert egy szeretetreméltó, kedves kis tárgy. Egy nagyon szépen kidolgozott állatábrázolás. Jobban szemügyre véve megdöbbentő, hogy 800 évvel ezelőtt, a modern technikai vívmányok nélkül is, milyen csodás tárgyakat tudtak a mesteremberek létrehozni.

 


Mini-interjú a régésszel

 

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?

Mindig is érdeklődtem a történelem iránt, sokáig a történelemtanári pálya vonzott, aztán 13 évesen elmentem egy ásatásra, és utána azonnal régész akartam lenni.

 

Mely korszakkal foglalkozol és miért?

A középkoron belül az Árpád-korral foglalkozom. Megfogott a 8-900 évvel ezelőtti élet, a tárgyak, épületek. Döbbenetes belegondolni, hogy modern technika nélkül mire voltak képesek akkor az emberek.

 

Mi az, amit a leginkább szeretsz a szakmádban?

Azt, hogy nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Egy érdekes leletet, vagy egy olyan információt, ami választ ad a korábbi kérdésekre.

 

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

A nehézség, az, hogy nem lehet kimondottan csak a szakmával foglalkozni. A munkánk során számos jogi, gazdasági, műszaki problémával is meg kell küzdenünk.

 

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?

Talán egy tengelyes olló megtalálása. Egy rozsdás vastömbként került elő, a csomagolásnál is csak azt írtuk rá, hogy vastárgy, és a restaurátor munkája után derült ki, hogy ez a vastömb valójában egy ollót rejtett magában.

 

Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?

Ez a kánai ásatás vezérlelete. Annak ellenére, hogy kicsi, egy nagyon érdekes, szépen megmunkált, szeretni való tárgy, amely sok kérdést, titkot tartogat. Hozzá hasonló darabok csak hazánktól messze kerültek elő.