1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 
2017. októberében indította az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
 
 
 
 
2018. márciusban Papp Adrienn régész ismerteti meg az érdeklődőket egy nyíló ajtót ábrázoló kályhacsempével.

 

Nyíló ajtót ábrázoló kályhacsempe

 

A kiállított kályhacsempe ezidáig egyedülálló Magyarországon. Szerencsénkre szinte épen került felszínre a Budavári karmelita kolostor feltárásakor 2014-ben. Egy falazott aknából került elő, amit a 16. század közepén töltöttek fel, ekkor dobták bele ezt a kályhacsempét is. A városnak ezen a részén a középkori telkek tulajdonosait igen jól ismerjük. Tudjuk, hogy a telket, amelyen a kályhacsempe napvilágot látott, a pannonhalmi apátság vette meg valamikor a 16. század elején, és nagyszabású építkezésekbe fogott. Minden bizonnyal a kályha, melynek ez az egyetlen darabja maradt fenn, ebben az újonnan megépített házban állt. A csempe a török hódítás előtt közvetlenül, vagy éppen a hódítás miatt kerülhetett földbe. Az apátsága török hódítás miatt felhagyta budai házát, és a beköltöző törökök a ház belsejének lepusztítása/átalakítása során dobhatták ki.

 

A csempe az 1530-1540-es években készült, de nem tudjuk, hogy milyen kályha része volt, nem ismerjük a kályhába épített többi csempe díszítését. Ebben a korszakban (késő reneszánsz) nagyon kedvelt volt, hogy építészeti elemet, vagy falfülkében álló szobrokat formáztak meg a kályhacsempéken is. A most látható darabon egy szobában állunk és egy felénk nyíló ajtót látunk. A padlót négyzet alakú padlótégla borítja, az ajtó fülke boltozatát szépen díszítették. Aki kicsit részletesebben is megnézi a csempét, az az ajtón a levél alakban megformázott zsanérokat is megtalálhatja.

 

Ez a kályhacsempe a BTM Középkori Főosztály gyűjteményének egyik nagyon érdekes, a sok, kiemelkedő jelentőségű kályha egyikének darabja. Mintakincse, megformáltsága illeszkedik a korszak európai trendjeihez.

 

 


 

Mini-interjú a régésszel

 

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?

Nem gyerekkori álom, én - a másik standard gyermekálom követőjeként -csillagász akartam lenni… A középiskolában a történelem felé orientálódtam, és már az egyetemen történelem szakosként merült fel bennem, hogy a történelem kutatásának gyakorlatiasabb ágát válasszam.

 

Melyik korszakkal foglalkozol és miért?

A török korral. Miért? Mert török szakot is végeztem, így adja magát. Bár elsőként a keleti török nagy birodalmak emlékanyaga érdekelt, később (gyakorlatias okokból) került nálam előtérbe az oszmanisztika.

 

Mi az, amit leginkább szeretsz a szakmádban?

A változatosságot. A terepi és múzeumi munkák váltakozását. A terepi munka is mindig újdonságokat hoz.

 

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

Az örökségvédelembe beáramló politika, az állandóan változó jogszabályi környezet.

 

Mi volt a legnagyobb meglepetés,ami ásatáson ért?

A Rudas fürdő kupolaterében, a padló alatt két középkori forrásfoglalás került felszínre. A szépen épített kő kutak nagyon látványosak voltak és újdonságot jelentettek a területen. A Gellért hegy lábánál addig még nem kerültek elő hasonló középkori építmények.

 

Miért éppen ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?

Készülünk egy nagy, kályhacsempéket bemutató kiállításra. Sokáig úgy volt, ez a tárgy is szerepel. Végül a sok-sok bemutatnivaló miatt ez a korszak (a 16. század első fele) nem kerülhetett bele a kiállításba. Ez a tárgy ugyanakkor annyira egyedi és mégis a korszakára olyan jellemző, hogy mindenképp látnia kell a nagyközönségnek is.