1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 
2017. októberében indította az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
 
 
 
 
2018. májusban Végh András régész, a BTM Vármúzeum igazgatója ismerteti meg az érdeklődőket egy lovagot ábrázoló kerámiafigura töredékével.
 

 

Lovagot ábrázoló kerámiafigura töredéke a 14. századból

 

Halványvörösre égetett kerámia, sárga ólommáz

Budapest, I. Szent György utca 8., 85. kút; Végh András ásatása, 1998. december 3.

Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum ltsz. 2003.2.70.

 

A középkor mindennapi életében nagy szerepet játszott a vallásosság. A kisméretű kerámiafigurák, amelyek Jézust, a Madonnát, illetve a különféle szenteket ábrázolták, egykor kegytárgyak voltak. Negatív formába préselve, sorozatban készültek, és megvásárlásuk után tulajdonosuk otthonában a személyes áhítat, olykor babonás praktikák céljait szolgálták.

Az itt kiállított kerámiafigura sajnos, mint a legtöbb régészeti tárgy, hiányos. Feje letörött, és nem került elő a feltárás során sem. Ennek ellenére finom kidolgozása miatt figyelemre méltó tárgy. Felövezett lovagot ábrázol, aki karjait a mellén keresztbe téve áll. Ez a mozdulat az áhítat kifejezése. Öltözete hosszú, földig érő tunika, vállára köpeny borul. Az öv enyhén alácsüng a figura hasán, amelyet középen nagy csat kapcsol össze, jobb oldalán erszény, bal oldalán pedig egy rövid, kétélű tőr, úgynevezett bicellus függ le róla. Feltehetően egy katonaszentet, esetleg egy szent uralkodót ábrázol, de a figurán ma már nincs semmi olyan jel, amely az azonosítást lehetővé tehetné.

A kerámiafigura érdekessége, hogy felületét négy, egymással párhuzamos, vörös csíkkal festették körbe, míg a köztük levő teret festetlenül hagyták. A festés egyáltalán nem igazodik az ábrázoláshoz. Az is megállapítható, hogy a köpenyt hajdan sárga máz borította, bár ez mára erősen megkopott. A mintát csak az előlapba nyomták, a hátoldalt durván, kézzel dolgozták el. A figura belsejében megfigyelhető hosszú lyuk a készítés során keletkezett, ennek segítségével lehetett a tárgyat az égetéshez egy hosszú nyélre tűzni.

A lelet a budavári Szent György téren folytatott nagyszabású régészeti feltárások során került elő 1998 decemberében. Pontos lelőhelye az egykori Szent György utca 8. számú telek hátsó részén feltárt középkori kút mélye. A helyszín érdekessége, hogy a középkori zsidónegyed közepén, a zsinagóga és a rituális fürdő (mikve) szomszédságában helyezkedett el. A kővel kirakott kör alakú kutat a 15. század elején, a negyed megszüntetésének idején töltötték fel, belsejébe rengeteg háztartási tárgyat dobtak, közte ezt a kerámiafigurát is.

 


 

Mini-interjú a régésszel

 

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?

 

Számomra a régészet gyerekkori álom volt, körülbelül ötödikes koromban kezdtek el érdekelni először a középkori várak, aztán a templomok, hetedikes koromban voltam életem első ásatásán, és az érdeklődésem folyamatos maradt.

 

Melyik korszakkal foglalkozol és miért?

 

A középkort gyerekfejjel választottam, akkoriban a lovagok romantikája, a szép épületek és a mindent átszövő vallásosság vonzottak. Meg a rejtvényfejtés és a töredékekre hullott múlt darabkáinak újra összeállítása. Az előbbiek háttérbe szorultak, de az utóbbiak ma is inspirálnak. És még valami: az otthonom, Budapest város múltjának minél alaposabb ismerete. A középkor olyan terület, ahol a régészet forrásfeltáró módszerével sok új ismeretre tehetünk szert.

 

Mi az, amit leginkább szeretsz a szakmádban?

 

Régi épületek kutatását, egy-egy tárgy „történetének” kikutatását, és az olvasást.

 

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

 

Jelenleg – igazgatóként -  az általam legszeretettebb munkafolyamatokig kevesebbszer jutok el, mint szeretném.

 

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?

 

Amikor 2009-ben a krisztinavárosi Márványmenyasszony vendéglőben rátaláltam annak a vörösmárvány feliratnak a töredékére, amelyet a budai királyi palotában II. Ulászló király állíttatott a horoszkópját ábrázoló festmény mellé.

 

Miért éppen ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?

 

Sok év ásatásából sokféle tárgy közül választhattam. Erre a figurára most azért esett a választásom, mert tetszik, sosem volt még kiállítva, érdekes a története, ráadásul megtalálásakor, csupa sárosan azt hittük, hogy csupán egy darab állatcsonttöredék.