.

 

 * Darvasi László írása a kiállításmegnyitóra 

...a gyerekkel való létezésnek van egy kitüntetett jellegzetessége, mégpedig az, hogy megszokhatatlan. Mondom, megszokhatatlan. A gyerek mindig más, nem érvényes, ellenkezés, izgalom, csoda.

(...) A gyerek mellett mindig nyugtalanság fog el, mintha ugyan érvényes és megdönthetetlen bizonyságot kellene adnom arról, hogy az élet, s a róla való mesélés csodás érdemesség.

...Tovább

 


 

 * Kiállítás - ismertető 

A kiállítás 2016. október 12. és 2017. február 19. között  látogatható.

 

A magyar képzőművészet rendkívül gazdag szebbnél szebb gyermekábrázolásokban. Ennek ellenére utoljára 1940-ben volt olyan tárlat, amely a gyermek hazai ábrázolásait mutatta be. Kiállításunk tehát hiánypótló vállalkozás, amely az ezredforduló korszerű szempontrendszere mentén dolgozza fel a témát.

 

Boldogság, ártatlanság, szépség, szabadon szárnyaló képzelet, a valóságot átható játékvilág, ösztönös alkotóerő, jövő. A gyermekhez manapság ilyen és ehhez hasonló pozitív fogalmak sorát társítjuk. Kiállításunk annak ered nyomába, hogy a gyermekről alkotott képzetek hogyan jelennek meg a képzőművészetben. Több évszázad távlatában nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek fogalma, a gyermekkor megítélése történetileg változó. Az ördögi (dionüszoszi) gyermektől a romlatlan (apollói) gyermekig széles spektrumon mozog a megítélése. Hol felmagasztalták, az ember eszményi állapotaként tekintettek rá, hol pedig tökéletlen felnőttként bántak vele, akit szakadatlanul nevelni kell ahhoz, hogy a társadalom hasznos polgárává váljon. A képzőművészet érzékeny szenzorként követi ezeket a változásokat: láthatóvá teszi a szülői kötődés erősödését, az érzelmek felvállalását, a modern, azaz kis család megszületését.

 

Az itt kiállított művek létrejötte során felnőttek „tartották kézben az ecsetet”: az ábrázolások természetesen a felnőttek szempontjából beszélnek a gyerekekről. Mai napig felnőttek írják történetüket, elemzik társadalmi helyzetüket. Így a gyermekportrékon jellemzően az a kép jelenik meg, ahogy a felnőttek kívánják látni csemetéiket. Ők választanak számukra ruhát, játékot, pózt, hogy megfelelőképp lányos lányok és fiús fiúk lépjenek a közönség elé. A festőileg briliáns gyermekportrék nem árulkodnak a modell állás gyötrelmesen unalmas és fárasztó procedúrájáról. A gyerekkorról alkotott képek ösztönösen is a felnőttek saját gyerekségét, vágyálmait, nosztalgiáját tükrözik.

 

A felnőttvilág az idealizálás mellett előszeretettel moralizál is gyermek témájú zsánerképein. Formát ad a jó gyereknek, intő példaként mutatja meg a rossz gyerek büntetését, és a mintaszerűen jó iskolás, erkölcsös gyermek alakját. Emellett gyakorta használja a gyermek alakját politikai és üzleti céljaira, hiszen a gyermeki kiszolgáltatottság hamarabb vált ki együttérzést, s így fokozza a szegénység vagy háborús pusztítás drámaiságát. Ahogy kívánatosabbá és kelendőbbé teszi az eladni kívánt termékeket is.

 

 

Kiállításunk négy évszázad távlatában mintegy 200 művet tár a közönség elé a magyar képzőművészet legszebb alkotásaiból. A festmények, grafikák, szobrok, fotók és videó-munkák a 17. századtól napjainkig készült műveken keresztül mutatják be a témát. Minden terem egy-egy témakört jár körül egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok képalkotását az anyaságról, családról, nemi szerepekről, játékról, iskoláról, szegénységről, háborúról és a felnőttek nosztalgikus visszatekintéséről. Szándékunk szerint mindez változatosan tükrözi azt a gazdagságot és kvalitást, magas színvonalat, amely a magyar képzőművészet gyermekképét jellemzi.

 

 


 

 * A kiállítás enteriőr-képei - Bakos Ágnes és Tihanyi Bence felvételei 

         

         


 

 * Sajtó-megjelenések 
 

 * A kiállítás katalógusának bevezetője 

A kép alatt található gombokkal lehet a tartalmat lapozni. Bármelyik képkockára kattintva az teljes képernyőre nagyítható. Visszalépés a honlapra a böngésző "Vissza" gombjával.