régiófelelős: Szilas Gábor régész, főmuzeológus (Aquincumi Múzeum)  
 

A főváros északnyugati peremvidékén elterülő Csillaghegyi-öblözet a Duna folyó, a Budai-hegység és a Pilis hegylábfelszíni régiója között kirajzolódó, ma már alapvetően laposterület. Egykori, mellékágakkal, teraszszigetekkel, alacsony és magas ártéri szintekkeljellemezhető változatos felszínét ugyanis a XIX. század utolsó harmadának folyószabályozásimunkái, és a térség intenzív beépítése következtében ma már változó vastagságú feltöltésborítja.

A terület keleti sávját magában foglaló Duna-parti régiónak, Barát- és az Aranyhegyi –patak által határolt partszakasza az őskorban rendkívül ideális megtelepedési feltételeketbiztosított, melyet a több km hosszan egymásba fonódó, elhelyezkedésükben az egykoriklimatikus viszonyokkal szoros összefüggést mutató lelőhelyláncolatok jelzik. Míg a folyóa távolsági kereskedelemben és kommunikációban betöltött kimagasló szerepét mutatja,addig a szigetek a folyószabályozás előtt még létező gázlók feltérképezésével a folyami átkelés fontos stratégiai és egyben rituális terepei voltak.

A legkorábbi településeket a Kr.e. VI. évezred második felében a partszakasz magasabb részein középső újkőkori Dunántúli Vonaldíszes Kerámiakultúrájának (DVK) élelemtermelő népe létesítette. A telepeken egykor álló, jellegzetes, öt oszlopsorostartószerkezettel rendelkező, sátortetős épületek mellett előkerült néhány méhkas alakú tárolóverem, ésföldbe vájt kemence maradványa is.A Duna menti alacsonyabb térszínein pedig a kora rézkor szárazabb időszakában, az ún. Ludanice-kultúra népének települései és temetkezési helyei kerültek napvilágra.Akéső rézkort követően elsősorban a partszakasz északi területsávjában a kora bronzkori ún. Makó-kultúra és a Harangedény- Csepel csoport nyílt színi telepei létesültek, de a legintenzívebb őskori megtelepedés az eztkövető középső bronzkor időszakában, mintegy 3500 évvel ezelőtt, a Vatya-kultúra idején mutatkozik (Királyok útja). A települést déli irányból,egy egykori mellékág és a főmeder között, nagyméretű árokrendszer határolta, amelyen keresztüla közlekedést cölöpökön álló fahíd tette lehetővé.A külső telep területén húzódó egykori Duna-ágrészben feltöltődött mocsaras földjébe a településtirányító vezető réteg rituális, reprezentatívokokból elásott bronzkincset is megtaláltuk.A település maradványain létesített késő bronzkori, urnamezős időszakhoz tartozó hamvasztásos temetőre jellemző, hogya hamvasztás alkalmával a máglyán megégettemberi csontokat vagyaz urnaedénybe, vagy a sírgödör aljába szórták(urnás, ill. szórthamvasztásos rítus).

Az őskort követően a terület a Római Birodalom határvidékévé vált, amelynek erődökből álló védelmirendszere (limes) a Duna két partján épült ki. A Nánásiúti kiserőd (burgus)I. Valentinianus (364–375) birodalmiléptékű határerődítési programjának keretében épült. Feladatköre nemcsak határ-felügyeleti éshírközlési feladatok ellátásában merült ki, hanemcsapat-elhelyezést, raktározást, ipari produkciót,sőt, talán meg kereskedelmi tevékenységet is magábafoglalt, nagy veszély esetenmenedékül szolgált a polgári lakosság számára is.