régiófelelős: Korom Anita, régész, főmuzeológus (BTM Aquincumi Múzeum) 

 

A Rákos-patakot magába foglaló,nagy kiterjedésű régiónak a kiállításon bemutatott, jelentősebb ásatásai a Dunai torkolat és Pécelhatárában zajlottak. A Duna Pláza szomszédságában feltárt lelőhelyről került elő az a kora avar karperecpár, ami a kiállítás egyik kiemelt tárgya.

Nagyobb volumenű ásatások a patak keleti szakaszán, az M0 autóút keleti szektorának területén zajlottak. Pécel határában, a Rákos-patak északi és déli oldalán, 2005–2006 között dolgoztunk. Több mint 10 hektáron, 10 lelőhelyen, 4400 objektum került napvilágra. Míg a 10. régióban a temetkezések domináltak, a keleti szektor területén a telepek anyaga volt kiemelkedőbb, így a 11. régió vitrinjeiben a mindennapi élet emlékanyagára koncentráltunk a neolitikumtól a császárkorig.

A Major-hegy észak lelőhelyen feltárt kora rézkori temetőben(Kr. e. 4300-4000)22 zsugorított pózban eltemetett halottat tártunk fel,ékszerekkel, viseleti tárgyakkal, gyakran több edény melléklettel. Kiemelkedik egy női sírban talált, a kiállításon is szereplő, mészkő gyöngyökből összefűzött díszes öv.

Az előző lelőhely déli szomszédságában, a Major-hegy dél lelőhelyen, 47 700 négyzetméteren több mint 1600 régészeti jelenség került napvilágra. A késő rézkori Baden kultúra (Kr.e. 3500-2900)népcsoportjához sorolható jelenségek közül a legjelentősebb a 23 rituális állattemetkezés maradványa. A szarvasmarhákat, ritkábban juhokat egy szertartás során temették el a gödrökbe. A telep egyik legszebb lelete a kiállításon is látható, balkáni kapcsolatokra utaló cserélhető fejű idol.

A késő bronzkori elejére (Kr.e. 1500-1400)keltezhető település kiemelkedő leletanyaga a 37 edényből álló depólelet. Az előkerült öntőminta alapján a településen bronztárgyakat is készíthettek.

A lelőhely egyik fontos eredménye a Kr. u 2. század második feléig továbbélő kelta lakosság kimutatása. Méhkas alakú gödrök, két tapasztott padlójú ház, kerámiaréteggel kirakott aljú, szabadon álló kemencék maradtak fenn, melyekből kelta, szarmata és római tárgyak egyaránt előkerültek.

A Rákos-patak déli oldalán lévő szántó a Péceli útig egy összefüggő császárkori lelőhely(Kr. u. 3–4. századi): a megközelítőleg 3 hektáros felületen 2415 objektumot tártunk fel. A rendszertelenül elhelyezkedő, tapasztott padlójú, ideiglenes tűzhellyel rendelkező házak között tároló vermek, hulladékgödrök húzódtak.  Az őskort a kora bronzkori Makó kultúra (Kr. e. 2600/2500) humuszba ásott edény depó lelete képviseli.