régiófelelős: Vámos Péter, régész, főmuzeológus (BTM Aquincumi Múzeum) 
 

Budapest legrégebbi történeti városmagja a mai Békásmegyer és Budaújlak közötti, mintegy 22 km2-nyi területen, a Budai-hegység keleti előterében, a Duna alacsony teraszokkal és ártéri szintekkel tagolt hordalékkúp-síkságán helyezkedik el. A területen már a késő őskőkor idejéből ismerünk emberi megtelepedésre utaló lelőhelyet, a szórványos romok pedig azt mutatják, hogy az újkőkortól kezdve szinte folyamatosan éltek itt. A római időszakban gyors és alapvető településtörténeti változások következtek be. A terület a Római Birodalom, Pannónia tartományának része lett. A Kr.u. 89-ben megépített légiótábornak és körülötte kialakult táborvárosnak, továbbá a fokozatosan növekvő polgárvárosnak köszönhetően egy több települési egységből álló, kiterjedt város jött létre. Jelentőségét a 2-3. század folyamán tartományi fővárosként betöltött közigazgatási és katonai vezető szerepe is bizonyítja. A római kort követően a népvándorlás évszázadaiban itt élt emberek régészeti nyomai leginkább magányos vagy kisebb sírcsoportokban, illetve szórványos telepjelenségekben mutatkoznak meg. A mai Óbuda a honfoglalás korától kezdve fejedelmi székhely volt és központi szerepét az egész középkor folyamán megtartotta.