régiófelelős: Sándor Ildikó, gyűjteménykezelő (BTM Vármúzeum) 

 

„A meglepetések szigetei”

Ebben a régióban a Budapest közigazgatási területéhez tartozó Duna folyó medrének és a dunai szigetek régészeti feltárásainak eredményei kerülnek bemutatásra a teljesség igénye nélkül. A 2005 és 2015 között zajló ásatások számos esetben megváltoztatták a hajdan élt emberek életéről eddig alkotott elképzeléseinket. Olykor megdöbbentő és számunkra már igen nehezen értelmezhető leletekre is bukkantak a régészek. A szigetszentmiklósi koponya jól példázza, hogy nem minden kérdésre kapunk választ, még ha más tudományágaktól kérünk is segítséget. A koponya szemgödrében és a hátsó részén egy-egy szöget találtak, de hogy emiatt halt-e meg az asszony, esetleg magának szúrta-e be ezeket, vagy valamilyen általunk már bizarrnak számító gyógyítási módszernek tekinthető-e, talán sosem tudjuk meg.

A Hajógyári-szigettel kapcsolatban sokaknak előszöraz éjszakai élet, a szórakozóhelyek és a bulik jutnak eszébe. Másodjára az iskolai történelemórákróla római korban itt állt helytartói palota idéződik fel. A munkálatok elején valóban jelentős római leletekre lehetett számítani, ám az ásatás menetközben meglepő fordulatot vett. A Nagy-sziget déli részén egy eddig ismeretlen Árpád-kori település, ettől északra pedig egy középkori birtokközpont leletekben bővelkedő objektumai kerültek elő.

Egyre ritkábban van lehetőségünk nagyobb területen ásni. Legtöbbször hosszú évekalatt, több kisebb feltárásból mint egy puzzle-darabkákból kirakott kép, áll össze egy-egy lelőhely. Ennek jó példája a Margit-sziget, ahol a bronzkori és a középkori objektumokily módonállnak össze végül településsé. Említésre méltó a hajdan itt állt Domonkos apácakolostor lépcsőházának feltárása.  Írásos forrásokból tudni lehetett, hogy a kolostor falait falfestmények díszítették, mégis igen kevés töredék került napvilágra. Azonban a munkálatok soránértékes falfestményrészletei bukkantak elő,amelynek egy része eredeti helyén megmaradt.

Csepel-sziget és Szigetszentmiklós leletgazdagsága nem volt ismeretlen a régészek előtt korábban sem, de az elmúlt 10 évben folyt feltárások mégis meg tudták lepni a kutatókat.

A kora bronzkori Harangedény kultúra településének és mellékletekben gazdag sírjainak előkerülése bővítették és több ponton meg is változtattákaz ismereteinket e néptelepüléstörténetéről, vagy akárszakrális tevékenységéről.

A sziget késő vaskori (kelta) sírjaikülönlegesek és egyedülállóak, mivel Budapest területéről csupán szórványleletek kerültek elő mindeddig ebből a korszakból.

Csepel-Szabadkikötőnélelső ízben sikerült azonosítani a forrásokból már ismert Árpád-kori Csepel falu helyét. Temetőjének vizsgálatával képet kaphattunk többek között az Árpád-korban élt emberek ruhaviseletéről, életmódjáról. A település több száz éves fennmaradása elősegítette megérteni, hogyan vált egy falu mezővárossá, hogy fejlődött az évszázadok során, illetvehogyan pusztult el számos alkalommal a természet, vagy háborúk által.