régiófelelős: Dr. Papp Adrienn, régész (BTM Vármúzeum) 

 

Pest város a Pesti-síkság nyugati oldalán épült ki a Dunához, illetve annak átkelőjéhez közel. A település részben a pleisztocén jégkorszak végén kialakult II/a folyóteraszon, illetve ettől valamennyivel alacsonyabban lévő magasártéren terült el, melyek anyaga folyóhordalék (kavics, homok). Bár a nagyobb árvizek így sem kerülték el, mégis elég volt ez a 2-3 méteres különbség ahhoz, hogy kevésbé legyen vízjárta ez a terület. Ezt a földrajzi adottságot használták ki a rómaiak és az őket megelőző vaskori kelták is. A középkori város az egykori későrómai erődöt, Contra Aquincumot is magába foglalta. Nyugati, természetes határa a Duna főága volt, míg keletről egy vagy több fattyúág nyújtott védelmet a lakosoknak. Pest későközépkori városfala a mai Kiskörút vonalában épült fel, melynek körítőárkát időszakosan a Duna vize töltötte fel. Ettől keletre, nagyjából a Nagykörút vonalában folyó Duna-ág hajózható méretű volt. A vízjárástól függően szigetszerű Pest később, a város terjeszkedésével folyamatosan elvesztette korábbi Duna-medreit.