A BTM története

A magyar főváros 1887-ben határozott saját múzeumának létesítéséről Aquincumban. Azóta is ott találhatók Budapest római kori elődjének emlékei. Ám a Budapesti Történeti Múzeum más épületekben is működik: a budai királyi várpalotában, ahol a középkori várpalota feltárt maradványai és a várostörténeti kiállítások, a Kiscelli Múzeumban, ahol viszont az elmúlt háromszáz év várostörténetének emlékei mellett a képzőművészeti gyűjtemények is megtalálhatók.

 

A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményei három fontos csoportból tevődnek össze: régészeti leletekből, a várostörténet tárgyi anyagából és képzőművészeti alkotásokból. Több mint negyvenezer évesek a legrégebbi leletek. Egy újkőkori edény a termékenység-istennő képmását hordozza, egy bronzkori harang alakú edény gyönyörű formájával és dús díszítésével tűnik ki. A gazdag bronzkori anyagot agyagból készült gyermekjáték-edénykék, vallásos célra használt agyagtárgyak s egy bronzcsésze képviselik. Vaskori a kelta, immár fazekaskorongon készült urna, s a rómaiak közelségét mutatják az eraviszkusz edények.

 

Róma hódítását a fejlettebb civilizációt tükröző leletek képviselik: íróeszközök, földmérő eszközök, egy különlegesen ritka hordozható orgona, falfestmények és mozaikpadlók életképekkel, egzotikus állatokkal, bronz- és kőszobrok, feliratos sírkövek, finom üvegedények, díszes kerámiák, választékos arany ékszerek.

 

A népek nagy vándorlásának korszakából szép mívű fibulákat, a szabad férfiak jelképének, a fegyveröveknek ezüst- és aranyozott bronzvereteit, aranyozott ezüstedényeket, arany fülbevalókat, színes üveggyöngyöket találunk a múzeumban. A magyar főváros területének kevés honfoglalás kori (IX-X. századi) leletét a tarsolylemezek pompás díszítésével rokon mintájú övveretek képviselik.

 

A középkorban királyi központtá vált helyen építkezések indultak meg, ezek közül a legnagyobb szabású volt magának a királyi várnak az építkezése. Minden uralkodó építette bővítette, korszerűsítette. A mindennapi élet tárgyai - edények, kályhacsempék, pénzek - mellett a korszak művészeti színvonaláról alkotott képünket átformálták azok a régészeti leletek, amelyek a várpalota és környezete földjéből kerültek napvilágra: az 1974-ben kiásott, töredékes állapotukban is gyönyörű gótikus szobrok, illetve az 1999-ben előkerült XIV. századi Anjou selyemkárpit. A középkori emlékek sorát XV. századi Mátyás király kori reneszánsz emlékek, majd a török hódoltság 1686-ig terjedő emlékei zárják le.

 

Különösen sokszínű az újkori anyag, amely Budának a török alóli felszabadulásától, 1686-tól készült tárgyakat foglalja magában: a kézműves céhek emlékeit, mesteri kidolgozású órákat, bútorokat, finom nemesfém dísztárgyakat, ötvös remekeket, porcelán-, üveg- és ezüstedényeket, női ruhákat és térképeket. Pest városszépítésének építészeti rajzait, a XX. század elejének remek plakátjait, s végül a gazdag fényképtár néhány különlegességét. A múzeum képtára gyűjti Pest, Buda és Óbuda régi városképeit, jeles polgárok és városi tisztségviselők portréit, a barokktól kezdve a főváros szobrászati emlékeit s különösképpen a legutóbbi évtizedek festészetét reprezentáló alkotásokat.