Várostörténeti szoborpark

 

 

A kiscelli szoborpark létrehozásával kettős célt kívánunk megvalósítani: egyrészt a mostanáig raktárakban tárolt várostörténeti kőemlékek bemutatását, másrészt a Kiscelli Múzeum környezetének rendezését. Ez utóbbi városvédő programnak is nevezhető, hiszen 1911-1935 között, amikor Schmidt Miksa bécsi-budapesti bútorgyáros birtokolta ezt az épületet, körülötte hatalmas és rendezett park terült el, amelynek legalább egyes részeit szeretnénk visszaállítani.

 

A Kiscelli Múzeum északi fala mentén kialakított parkban ötféle kőemlék-csoport került elhelyezésre: domborművek, határkövek, oszlopfők, sírkövek, illetve síremlékek és préskövek. Az V. kerületi Szervita téren 1729-ben emelt Mária oszlop három domborműve képezi a gyűjtemény legrégibb darabjait, melyek Szűz Mária bemutatását, mennybemenetelét, és azt a jelentet ábrázolják, amikor az angyalok a Megváltó szülőházát Itáliába vitték át.

 

 

A három határkő egykor Pest és Szentlőrinc (1738), Buda és a ráckevei uradalom (1844), valamint Buda és Óbuda (1863) határán állt.

A faragott oszlopfők és egyéb kődíszek a XVIII. századi trinitárius templomról származnak.

 

Az öt sírkő, ill. síremlék egyike a legrégebbi óbudai zsidó temetőből származik. A rákoskeresztúri köztemetőből került a múzeumba Liedemann János Sámuel és feleségének empire síremléke (1834).
 

A korábban említett Schmidt Miksa a környék szőlőprésköveit is gyűjtötte: ezek zárják a kiállítást, ezzel is emlékeztetve minket az egykori óbudai szőlő- és bortermelésre.

 

(Szöveg: dr. Létay Miklós)