III. BUDAPEST 1918-1940 KÖZÖTT  
MODERNIZMUS
Építészet  

Budapest építészete a XX. század első felében

Az építészet történetében a XIX-XX. századig a stíluskorszakok általában időben jól elhatárolható folyamatokat jelölnek, bár minden építészeti korszak több irányzat együttélését is jelenti. A XX. század első felét sem lehet egyetlen stílus alapján leírni, sőt gyakran az egyes épületeknél is nehezen tudjuk eldönteni, hogy a keveredő stíluselemek közül melyik határozza meg leginkább az adott művet. 

A modern építészet előzményei

A század első éveiben a nagy középületek még historizáló stílusban épültek (Osztrák-Magyar Bank, Alpár Ignác, 1902-05; Áru- és Értéktőzsde, Alpár Ignác, 1902-05; Anker Biztosító palotája, Alpár Ignác, 1910; Országos Levéltár, Petz Samu, 1913-15 stb). Ekkor épülnek a legszebb budapesti szecessziós stílusú bérpaloták, villák (Walkó-ház, Körössy Albert Kálmán, 1901; Bedő-ház, Vidor Emil, 1903; Szenes-ház, ifj. Nagy István, 1905-06; Egger-villa, Vidor Emil, 1901-02; Babocsay-villa, Árkay Aladár, 1904; Sipeky Balázs-villa, Lechner Ödön, 1905) és az egyetlen szecessziós banképület is (Posta-takarékpénztár, Lechner Ödön, 1899-1901).
Az 1910-es években a szecesszió geometrizáló, visszafogott iránya váltotta fel a korábban kedvelt floreális, illetve népies motívumokat alkalmazó stílust. Az iparművészetben és az építészetben a puszta dekorativitás helyett egyre erősebb lett a célszerűség, az anyagszerűség igénye. Ehhez az időszakhoz köthetőek az első premodernnek nevezett épületek: Medgyaszay István gödöllői családi házai (1904-06), Haász Gyula és Málnai Béla franciaudvaros budapesti bérházai: Rosenfeld-ház (1910), Wagner-ház (1911). Ekkor épült a Cseh-Magyar Iparbank (Haász Gyula és Málnai Béla, 1912), Gyenes Lajos és Vajda Andor Újságháza (1913), az Adria Biztosító (Pogány Móric és Tőry Emil, 1912). Annak ellenére, hogy e házak nagyon különbözőek, mindegyikre jellemző a redukált, geometrikus alapformákból való építkezés, a tömegek megmozgatása, a nagyon kevés ornamentika - ezek a jegyek már a modern építészet felé mutatnak. Idesorolhatóak Lajta Béla tízes évek elejéről származó épülettervei, ezeken a bécsi szecesszió geometrikus formái és jellegzetes díszítő stílusa látható (Vas utcai Felső Kereskedelmi Iskola, 1909; Fővárosi Könyvtár pályázati terve, 1911; Erzsébetvárosi Bank bérháza, Szervita téri Lajta-bérház, 1911; a Harsányi testvérek Népszínház utcai bérháza, 1911). A homlokzat mindegyik terven hangsúlyosan függőleges tagolású, a Vas utcai iskola kivételével azonban egyik sem így épült meg. Az Erzsébetvárosi Bank és a Szervita téri bérház megvalósult homlokzatát horizontalitás jellemzi, és a felületeket keretező díszítősáv is eltűnt.
Az I. világháború után a konzervatív tendenciák felerősödése az építészetben is érzékelhető. A középületek legnagyobb része (Széchenyi fürdő, Francsek Imre, 1926; Akácfa utcai Beszkárt székház, Wälder Gyula, 1926; Villányi úti ciszterci gimnázium, Wälder Gyula, 1927 stb.), számos bérház (II. Csaba u. 9., Málnai Béla, 1928; IX. Kinizsi u. 22., Francsek Imre, 1927) és elegáns villa (Kálmán Sándor villája, XIV. Stefánia u. 65., Kozma Lajos, 1925; Szcitovszky-villa, II. Fillér u. 42., Wälder Gyula, 1926; Quirin-villa, II. Szemlőhegyi út 23/a, Wälder Gyula, 1936) neobarokk stílusban épült. 
A historizáló stílusokkal szemben, illetve azokat átértelmezve az art deco egy modernebb felfogás alternatíváját jelentette. Az art deco a premodern irányzattal egy időben alakult ki, egyik legkorábbi példája Budapest építészetében a Parisiana mulató (Lajta Béla, 1909). Az 1920-as években divatossá váló stílust geometrikus formák, bizarr díszítőelemek, erős szín- és felületi kontrasztok jellemzik. Ezek a jellegzetességek később az expresszionista építészet, illetve az amszterdami iskola stílusával keveredtek. Bécsben éppen ekkor épültek fel hasonló stílusban a város kislakásos lakótömbjei (Reumann-Hof, H. Gessner, 1924, Winarsky-Hof, O. Strnad, 1925). A modern építészet elterjedése előtt számos budapesti épületen is megjelentek az art deco, illetve az expresszionista építészet jellegzetességei (az Elektromos Művek Honvéd utcai bérháza, Györgyi Dénes, Román Ernő, 1926; ikerbérház a Hermina úton, Vágó László, 1927; II. Napraforgó u. 3., Kaffka Péter, 1929).
Az 1920-as években Lessner Manó munkáit is jellemzi egyes art deco elemek alkalmazása, az évtized végén felépült családi háza mégis a modern építészethez áll közelebb (Halápy-villa, XI. Somlói út 54., Lessner Manó, 1928).

A modern építészet kibontakozása

A modern építészet lényegi kritériumaiból (funkcionalitás, egészséges életkörülmények megteremtése, kapcsolódás a természethez) következtek bizonyos külső jegyek (kubisztikusság, aszimmetrikus ablakkiosztás, felületdíszítés hiánya, sávablakok, lapos tető, teraszok), de az épület külső és belső jellemzői nem mindig harmonizáltak. Eleinte a modern szemlélettel tervezett épületek külső megjelenése historizáló vagy art deco jegyeket mutatott, a modern építészet divattá válása után pedig gyakran a hagyományos tervezésű épületeknél is a modern építészet formai elemeit használták fel.
Árkay Bertalan Burchard-Bélaváry Andor számára (II. Virágárok utca 15., átalakítva, jelenleg óvoda) 1927-ben tervezett családi házat. Árkay Peter Behrens tanítványa volt Bécsben, ahonnan 1926-ban tért haza. Ekkor eleinte Behrens és az osztrák főváros építészete határozta meg munkáit. A Burchard-Bélaváry-házat a korabeli sajtó az első modern budai villának nevezte, de ha egyes részleteit nézzük, több más stílus jegyeit is felfedezhetjük az épületen. Az ajtók mintázata, a kilincsek formája határozottan art deco motívumokat mutat, a homlokzat végleges változata, a téglaburkolat kezelése, különösen a bejárat keretezése a holland téglaépítészetet juttatja eszünkbe.
 A homlokzat első tervváltozatán az art deco hatása erőteljesebben jelent meg, a homlokzat világos, vakolt felületét az ablakok könyöklő- és szemöldökvonalában futó sávok vízszintesen tagolták. Ugyancsak a vízszintes irányt hangsúlyozták az ablakok osztásai és az erőteljes kiülésű tető. A megvalósult változatban a homlokzat a földszintig cementburkolatú, felette egységesen csorbázott téglaburkolatú, ezáltal az épület felülete egységesebb, tömege zártabb, kubisztikusabb hatású lett. A vízszintes irányt már csak az ablakok szemöldökvonalát egybefogó világos cementsáv hangsúlyozza. Ebben az esetben tehát az alapvetően modern tömegképzésű, de art deco díszítőelemeket használó épület a tervezés folyamán közeledett a modern formanyelvhez.
Mint láttuk, a magyar építészetben már a 1910-es évektől jelentkeztek modern törekvések, de a század meghatározó stílusa, a modern építészet A  Magdolna Baleseti Kórház előcsarnoka, 1940Kozelka Tivadar felvételecsak a 30-as évektől vált jellemzővé. Az I. világháborút és a Tanácsköztársaságot követő időszak konzervatív légköre nem kedvezett e törekvéseknek, megtörte a modern építészet kialakulásának folyamatát. A stílus nem is azon építészek életművében teljesedett ki, akik az első lépéseket megtették a modern építészet felé. (Lajta 1920-ban meghalt, Lessner Manó politikai szerepe miatt nagyobb megbízást nem kaphatott, Málnai Béla historizáló épületeket tervezett). Az 1920-as években a weimari építészeti, iparművészeti iskolában, a Bauhausban tanuló fiatal építészek az évtized végén hazatértek, és itthon akarták folytatni munkájukat. A Bauhaus határozott elvi, ideológiai alapokon álló iskola volt, magyar hallgatói (Forbáth Alfréd, Molnár Farkas) itthon is kapcsolatban maradtak egymással és az iskolával. Molnár Farkas körül kialakult a modern építészet híveinek egy csoportja, akik az új építészet törekvéseit, a kislakásépítésre, városrendezésre vonatkozó elképzeléseiket közösen fellépve, kiállításokon mutatták be. Hamarosan, 1928-ban megindult a tér és forma című építészeti folyóirat, amelyben kifejthették elképzeléseiket. A CIAM (a modern építészek 1928-ban alakult nemzetközi szervezete) hivatalos magyar csoportja 1929-ben alakult meg. A csoport tagjai ebben az időben kapták első magánmegrendeléseiket (Delej-villa, I. Mihály u. 11., Ligeti Pál - Molnár Farkas, 1929). Ráadásul ebben az időben a modern építészet külföldön már elterjedt, így hatása a CIAM-tól független magyar építészeket is elérte, egyre több tervező fordult az új megoldások felé. Árkay Bertalan: A Városmajori új templom, távlati kép, 1932, Pausz,
Azt, hogy 1929-30-ban mi minden élt együtt „modern” címen a magyar építészetben, leginkább a Napraforgó utcai kislakásos lakótelep illusztrálja, hiszen itt együtt épültek fel a neobarokk és az art deco korábbi képviselőinek (Wälder Gyula, Kozma Lajos) és a modern építészet élharcosainak (Molnár Farkas, Fischer József) épületei.
A 1930-as évek legelején Árkay Aladár és Bertalan tervei szerint felépült Budapest első modern templomépülete, a Városmajori templom (1932-33). Rimanóczy Gyulának a Pasaréti ferences templomhoz 1931-ben készített első tervvázlatai még sok art deco elemet tartalmaztak, de az 1933-ban készült végleges terv már modern stílusú lett.
Az új stílus meghonosodása egybeesett egyes városrendezési kérdések megoldásával, így az újonnan parcellázott területeken már többnyire modern stílusú bérházcsoportok épültek. A korábbi beépítési szabályok megváltoztak, nem lehetett az egyes telkeket minden oldalról körülépíteni. A XIX. századi budapesti bérházépítkezés idejében általánossá vált körfolyosós bérház helyett így a keretes, csatlakozóudvaros, illetve sávos beépítésnek köszönhetően a lakások naposabbak lehettek, mindegyiket a zárt lépcsőházból lehetett megközelíteni. A modern lakások legfontosabb alaprajzi változása abból adódott, hogy az épületszerkezetek fejlődése szabadabban variálható terek tervezését tette lehetővé a korábbi, tengelyesen szimmetrikus szobák helyett. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a mosás és szárítás a padláson kialakított mosó- és szárítóhelyiségekben zajlott, így a fürdőszobában és a konyhában ennek nem is terveztek helyet.
A korszakban új lakástípusok is kialakultak: a központi közlekedőtérrel rendelkező hallos lakás, illetve az egyszemélyes háztartások igényeit kielégítő típus, az egyszobás, fürdőszobás és főzőfülkés lakás, a garzon.
A Lágymányos végleges, keretes beépítést előíró rendezési terve 1929-re készült el, ezután indult meg a terület beépítése. A Bocskai út, Bertalan Lajos utca, Móricz Zsigmond körtér, Lágymányosi út modern stílusú bérházai az 1930-as években készültek. Az építtetők gyakran már nem befektetők voltak, hanem a majdani lakók, akik társasház-szövetkezeteket hoztak létre. A  társasház, mint ingatlantulajdoni forma is ekkor alakult ki. 
Bár ebben az időszakban a budai oldal fejlődése erőteljesebb volt, több területén alakult ki egységes modern stílusú beépítés (Attila út, Lövőház utca környéke, Margit körút, Móricz Zsigmond körtér, Hollósy Simon utca, Pasarét egyes részei, Lágymányos), a korszak legnagyobb, emblematikussá vált építészeti együttese Pesten, az Újlipótvárosban jött létre. A mai Szent István park és környéke parcellázási, rendezési tervét 1933-ban fogadta el a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, ebben az egyes telkeket körülépítő, zárt udvaros beépítésnél korszerűbb, keretes beépítést írtak elő. Az építési előírásokban meghatározták a területen létesülő házak homlokzati rendszerét is, így a Szent István park és környéke 1930-as években épült épületei az akkor már elfogadott modern stílust - még ha kommersz változatát is - képviselik. Legelegánsabb épülettömbje a Dunapark ház (XIII. Pozsonyi út 38-42. Hofstätter Béla és Domány Ferenc, 1935-36). Szent István park, 1930-as évek, bal oldalon a Dunapark ház, Vadas Ernő felvétele, A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára gyűjteményébőlEbben a luxusbérházban az átlagosnál nagyobb szobaszámú, 4 szoba hallos lakások is épültek, a felső szinteken széles teraszt, illetve tetőkertet alakítottak ki. A házak közös terei is az átlagos színvonal felett álltak, a lépcsőkhöz és liftekhez tágas előcsarnok vezetett, falait ruskicai márvány borította, berendezési tárgyait nemes anyagokból, egyedi terv alapján készítették
A középítkezéseknél is az 1930-as években jelent meg a modern építészet hatása. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) 1933-ban hirdetett pályázatot korszerű kislakásos bérháztelep létesítésére. A legjobb tervek alapján építették fel 1935-ben az OTI VIII. kerületi, Köztársaság téri bérházcsoportját - itt alkalmazva először a legkorszerűbbnek tartott sávos beépítést. Rimanóczy Gyula tervei alapján készült el a Postás nyugdíjasotthon 1935-37-ben, ugyancsak ő tervezte a Mester utcai rendelőintézetet és a Pasaréti téri autóbusz-végállomást, mindkettőt 1937-ben. Különleges, egyedi építési faladatot jelentett a Margit-szigeti Palatinus strand épületeinek megtervezése (Janáky István, 1937) vagy a Kelenföldi Erőmű bővítése (Bierbauer Virgil, 1934). Az OTI megbízása alapján Fischer József és Molnár Farkas 1936-ban tervezte a pestújhelyi kórház személyzeti épületét.
A Fiumei úti OTI Baleseti Kórház Gerlóczy Gedeon tervei szerint épült fel 1937-ben. A modern, lapos tetős épület azért is érdemel figyelmet, mert az egészségügyi épületeknek egy egészen új épülettípusát jelentette: ez volt az első szabadon álló kórházi magasháztömb, a korábban szokásos pavilonos elrendezésű kórházépületek helyett. A tömb alaprajza középfolyosós rendszerű, így a vizsgáló, műtő helyiségek és a betegszobák is megfelelő fényt kapnak, és a szobák előtt a betegek levegőzését szolgáló terasz kialakítására is lehetőség nyílt. A folyosókon minden emeleten társalgóhelyiségeket helyeztek el a betegek számára. A tervező célja ezekkel az alaprajzi változtatásokkal az volt, hogy az intézményt a pavilon-rendszerű kórházaknál gazdaságosabban lehessen üzemeltetni, és a betegek számára kellemesebb körülményeket biztosítson. 
Az 1930-as években divatossá váló modern építészet mellett ekkor is jelen volt a konzervatívabb stílus. A Madách téren építendő házak egységes hatása érdekében 1936-ban Wälder Gyulát bízták meg a tömb homlokzatainak megtervezésével.  A tervező a homlokzat kialakításánál a 30-as években már szokatlan módon neobarokk és art deco elemeket használt. Hasonló konzervativizmus jellemzi a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. (XIV. Angol u. 34., Györgyi Dénes, 1936 k.) gyárépületének homlokzati és belső terveit.
A középítkezéseket jellemző konzervatív tendencia érzékelhető volt a Belváros rendezésére kiírt Budapest Fórum pályázaton (1936), majd az új Városháza épületének megtervezésére 1939-ben hirdetett tervpályázaton is. A pályázaton részt vevő építészek nagy része konzervatív stílusban képzelte el a városi hivatalok elhelyezésére szolgáló hatalmas épületeket, Gerlóczy Gedeon is neobarokk díszítőelemekkel tervezte meg a tíz- és húszemeletes tömböket. A budapesti Központi Városháza pályázati terve (1940) egyszerű ablakkeretezésű, kubisztikus tömböket mutat, de a mellvédkorlátok és a kovácsoltvas kapuk neobarokk stílusúak. Gerlóczy ezzel egy időben épült Petőfi Sándor utcai sarokbérháza (1941) viszont a korszak egyik legjobb modern épülete.
A magyar építészet történetében 1945 nem korszakhatár, mert a II. világháború után a korábbi stílustendenciák éltek tovább egészen 1948-49-ig. Ezután számolták fel a tervezőirodai rendszert, majd 1949-től a "szocreál" stílus vált uralkodóvá.
A korszak egyik utolsó, kiváló modern épülete az Erzsébet téri buszpályaudvar (Nyiri István, Lauber László, 1949), amelyet a modern épületek közül elsőként nyilvánítottak műemlékké.

Branczik Márta


Irodalom

Akadémiai Kiadó Architektura sorozatának egyes kötetei
Budapest Lexikon I-II., Akadémiai Kiadó, Bp., 1993.
Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867-1945. Bp., 2000.
Ferkai András (szerk.) Írta: Ferkai András, Branczik Márta Hajdú Virág, Molnos Attila, Oláh Éva: Pest építészete a két világháború között. Bp., 2001.
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Bp., 1995.
Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Bp., 1990.
Moravánszky Ákos: Versengő látomások. Bp., 1999.
Moravánszky, Akos: Die Erneuerung de Baukunst - Wege zur Moderne in Mitteleuropa 1900-1940. Residenz Verlag Salzburg und Wien, 1988.
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. Bp., 1986.
Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története 1870-1930. Bp., 1931.
Spira György és Vörös Károly: Az őszirózsás forradalomtól a Tanácsköztársaságig. Bp., 1978. Budapest története IV. Szerk: Vörös Károly
 


<<< vissza
következő >>>