Őskor főoldal   Őskőkor Újkőkor Rézkor Kora bronzkor Középső bronzkor Késő bronzkor Kelták
   

 

RÉZKOR

Kr.e. 5. évezred vége – 3. évezred eleje

 

Az Kr.e. 5. évezred végén a neolitikus népek életében jelentős változások álltak be. A hirtelen szárazabbra és hűvösebbre forduló éghajlat már nem kedvezett az újkőkor növénytermesztésre alapuló mezőgazdaságának és mai ismereteink alapján úgy tűnik, az állattenyésztés kapott a korábbinál is nagyobb szerepet. Mindez nem maradt hatástalan a késő neolitikus emberek gondolkodására sem. A vallás számos eleme megújult vagy kicserélődött, az új körülmények új kultuszokat és más fajta tárgyakat teremtettek. A korábbi korszakokban magas színvonalra emelt kőezközipar töretlenül folytatódott tovább, sőt a mindig új nyersanyaglelőhelyek utáni kutatás még egy nagyon fontos újdonságot is eredményezett. Sikerült nagy mennyiségben megtalálni, majd kitermelni, azt a kőzetet, amelyet szórványosan már korábban is használtak, de tudatos és főként ilyen nagy mérvű alkalmazása csak ettől kezdve válik jellemzővé. A rézérc hasznosítása és ebből egyre hatékonyabb eszközök készítése indul el, ami hamarosan a kor társadalmának átalakulását is eredményezi majd. Feltétlenül megemlítendő, hogy ekkortól indul a természetben mindig a réz érceivel együtt előforduló arany felhasználása, amit fizikai tulajdonságai miatt a kezdetektől fogva mindig is csak ékszerek és méltóságjelvények készítésére használtak. A korszak településeiről nagy felületű ásatások hiányában csak keveset tudunk. Az eddig előkerült leletek az újkőkoriakénál kisebb és attól eltérő szerkezetű falvakról tanúskodnak. A korszak másik újdonsága, hogy a temetkezés elszakad a településektől. A falvak közelében, de sohasem a házak között eltemetett emberek sírjai temetőket alkotnak, ilyenre az újkőkor idején csak Nyugat-Európában volt példa, a temetkezés rendje pedig elkezdi visszatükrözni azokat a viszonyokat, amelyek mindennapi életüket is meghatározták.

A kárpát-medencei rézkor korántsem jelent egyöntetű és főként nem egyenesvonalú fejlődést a történelemben. A korai szakasz a lengyeli kultúra késői korszakával jellemezhető, de Budapest környékén ezt éppolyan kevéssé ismerjük, mint a korábbi szakaszait. Sokkal többet tudunk ezzel szemben a középső rézkor első művelődéséről, amelyet egy felvidéki lelőhely alapján Ludanice-kultúrának nevez a szakkutatás. Ez több szempontból is egyenes folytatása a lengyeli kultúrának, de sok új elemet is felmutat, amelyeket délről érkező kultúrhatásokként szokás értelmezni. Egyszerű cölöpszerkezetes házaik viszonylag laza szerkezetben épültek, halottaikat pedig kizárólag az újkőkorból már ismert oldalt fektetett, zsugorított pózban helyezték a sírba. Jelentős mennyiségű réztárggyal rendelkeztek, de az aranyat, ma még ismeretlen okból nem használták. Fontos lelőhelyeik eddig főként a város budai oldaláról ismertek, ahol a barlangokat is használták, talán lakás céljára is, a pesti oldalról jószerével csak szórványos temetkezéseik ismertek. A középső rézkor második felében egy merőben új, a korábbitól minden elemében eltérő kultúra jelent meg a Kárpát-medence nyugati felében, így Budapest környékén is. Ez a Közép-Európai gyökerekkel rendelkező nép átvette a korábbi kultúrák területét, de csak nagyon keveset hasznosított azok anyagi és szellemi kultúrájából. A jellegzetes edényeik alapján tűzdelt barázdás díszű keramika kultúrájának nevezett művelődés tölti ki a középső rézkor második felét. Falvaikról és főkét temetkezéseikről, még a Ludanice-kultúránál is kevesebbet tudunk. Annyi azonban biztos, hogy főként újból délről érkező hatásokra fokozatosan átalakult anyagi kultúrájuk és így az a késő rézkor kiindulópontjává válhatott. E legkésőbbi szakasz jelentős települése Dunakeszi-Székes-dűlőről ismert.

A rézkor utolsó szakaszában a badeni kultúra népcsoportjai telepedtek meg a Kárpát-medencében, így Budapest területén is. A kultúra létrejöttében a középső rézkori népelemek maradványai mellett, a Pontusz-vidéki Gödörsíros kultúra (Gödörsíros kurgánok népe) beszivárgása, valamint égei és északnyugat-anatóliai kora bronzkori kultúrák hatásai játszották a fő szerepet. A fővároshoz tartozó Duna mentén és patakok partján, hegy és síkvidéken létesített településeik békés életmódot tükröznek. Legjelentősebb lelőhelyeik Csepel-szigeten, Káposztásmegyeren, XI. kerület Andor utcában, valamint Zugló- Paskál utca, I. kerület Corvin téren kerültek feltárásra. Árpát és pelyvás búzákat (alakor, tönke) termesztettek, de pörkölve fogyasztották a környéken akkoriban honos tölgyek makkjait is. Gazdasági életükre a növénytermesztés mellett a nagyállattartás (szarvasmarha) volt a jellemző, de kiskérődzők (juh, kecske) és sertés tartására is rendelkezünk adatokkal.

A késő rézkor idején a réz felhasználása jelentős mértékben lecsökkent. A szállítás és kereskedelem első emlékei a Kárpát-medencében, a főváros közelében előkerült kocsi modellek.

A badeni kultúra temetőiben zsugorított testhelyzetben, vagy hamvasztva, a túlvilági életre szánt tárgyakkal együtt temették el a közösség halottait. A halottak fölé, sírokra gyakran nagy mennyiségű követ helyeztek. A halottak mellett, vagy azok közelében, rituális ceremónia során feláldozott állatokat temettek el. A Káposztásmegyeren előkerült faragott kőoszlop (sztélé) temetkezési helyet jelölhetett.

A badeni kultúra életének végén Budapest környékén feltűnnek a dél felől érkező kosztoláci kultúra rövid életű telepei is (Békásmegyer, Csepel-sziget).

 

Irodalom

Banner János: Die Péceler kultur. Budapest 1956.

Endrődi Anna: A késő rézkori Bádeni kultúra Budapest, Andor utcai telepanyaga a kulturális kapcsolatok tükrében. Budapest Régiségei XXXI (1997) 121-175.

Endrődi, Anna – Gyulai, Ferenc: Hearths and other finds of the Late Copper Age Baden Culture at Budapest-Csepel Island (Gynaecomorphic Vessels, archaeobotanical remains) ArchÉrt 125 (1998/2000) 9-44.

Kalicz Nándor: Die Péceler (Badener) Kultur  und Anatolien. Budapest 1963.

Kalicz, Nándor: Die terminologischen und chronologischen Probleme der Kupfer- und Bronzezeit in Ungarn. In: Il passagio dal neolitico all'eta del bronzo nell' Europa centrale e nella regione Alpina Problemi cronologici e terminologici. Atti del X Simposio Internationale sulla fine del Neolitico e gli inizi dell'etá del Bronzo in Europa. Lazise-Verona 8-12 aprile 1980. Verona 1982, 117-137

Pulszky, Ferenc: Die Kupferzeit in Ungarn. Budapest 1884

M. Virág, Zsuzsanna: Die Hochkupferzeit in der Umgebung von Budapest und in NO-Transdanubien (Das Ludanice-Problem) ActaArchHung 47(1995) 61-94.

 

 

 

 


ELLENTETT ÉLŰ RÉZCSÁKÁNYOK (Budapest)

 

KÉTFÜLŰ TEJESKÖCSÖG FORMÁJÚ EDÉNY (Gellérthegy-Vízmedence)

 

 

MAGAS FÜLŰ CSÉSZE (Budapest, XVII., Csabai út 50. sírlelet)

 

TŰZDELT BARÁZDÁS DÍSZŰ CSÉSZE (Budapest, Tabán)

 

KÉTOSZTATÚ TÁL ÉS TALPAS SERLEGEK (Budapest)

 

FEJNÉLKÜLI IDOL (Káposztásmegyer)


© Budapesti Történeti Múzeum, 2003