Őskor főoldal   Őskőkor Újkőkor Rézkor Kora bronzkor Középső bronzkor Késő bronzkor Kelták
   

 

ŐSKŐKOR (Paleolitikum)

Kr.e. 50 000 - 10 000.

Budapest térségében először a középső őskőkor időszakában (Kr.e. 100 000 - 40 000 körül) jelent meg az ember. A területet ekkor, Európa más területeihez hasonlóan az úgynevezett neandervölgyi ember (Homo sapiens neandertalensis) népesítette be. A neandervölgyi ember egy sajátos fejlődési mellékágat képvisel az emberi evolúcióban. A neandervölgyiek testmagassága 155-165 cm körül becsülhető, testük robusztusabb volt a mai emberénél, koponyájuk űrtaltalma 1000-1635 cm3 közé tehető (meghaladta a modern ember koponya űrtartalmát!) arckoponyájuk erős és durva volt, a koponyán erős homlokeresz alakult ki.

A neandervölgyi emberek élelmük túlnyomó részét vadászatból szerezték be, a feltárt településeiken talált állatcsontmaradványok alapján megállapítható, hogy egy-egy közösség erősen specializálódott egy-egy állatfaj vadászatára. Így például az Érd mellett feltárt kb. 50 000 éves vadásztelepen a barlangi medvére specializálódott vadászat nyomai mutathatók ki. A specializált vadászat megkívánta a kiválasztott állatfaj szokásainak ismeretét, fejlett vadászmódszerek kidolgozását, ami egyrészt az egyének közötti szorosabb együttműködés, valamint a fogalmi gondolkodás magasabb szintjére utal. Ugyancsak a fogalmi gondolkodás fejlett szintjére utal a pattintott kőeszközök típusbeli gazdagsága. Éppen Budapest térségéből ismert Európa egyik első bányászati emléke: Farkasréten a Denevér út fölött nyíló völgyteknő oldalfalából gömbölyű kovagumókat bányásztak kb. 40 000 évvel ezelőtt.

Ugyancsak a fogalmi gondolkodás magas szintjére utal az, hogy a neandervölgyi emberek már gondoskodtak halottaikról: a halottakat gondosan eltemették, melléjük festékrögöket, eszközöket, élelmet helyeztek, azaz hittek a túlvilági életben, hiszen halottaikat felkészítették az "utazásra". Ugyanakkor a szertartások az őskultusz, illetve a szellemhit (animizmus) megjelenésére utalnak.

A már említett érdi, farkasréti lelőhelyek mellett Budapest környékén a Remete-Felső-barlangból ismertek hasonló korú leletek, de ilyen korúak a Bükk-hegység Subalyuk-barlangjának leletei, vagy a Tatán feltárt vadásztelep, illetve a Gerecse-hegységben található Jankovich-barlang leletei, illetve valószínűleg ebbe a korba sorolható a Lovason előkerült festékbánya is.

Mintegy 36-38 000 évvel ezelőtt, a felső paleolitikum (Kr.e. 40 000 - 10 000) kezdetén újabb népcsoportok, a Homo sapiens sapiens (modern ember) népesítik be Európát. A modern ember és a neandervölgyi ember feltehetően egy ideig egymás mellett élt, azonban a későbbiekben a neandervölgyi ember eltűnt. Korábbi vélemények szerint a két alfaj keveredett egymással, ezt azonban a genetikai vizsgálatok nem támasztják alá. Sokkal valószínűbb, hogy mivel a két alfaj egymás riválisa volt az élelemszerzésben, a sikeresebb alfaj kiszorította a kevésbé sikerest.

A Homo sapiens sapiens sikerének titka a fogalmi gondolkodás, illetve a csoportokon belüli együttműködés magasabb szintjében kereshető. Mindez a magas szintű nyelvi kommunikáció kialakulásához köthető. A fejlett nyelvhasználat nemcsak megkönnyítette az együttműködést, de mivel segítette a magasabb szintű fogalmi gondolkodást, jobb minőségű és változatosabb eszközök készítését tette lehetővé. A kőeszközök finomabbá váltak, megjelentek a csiszolt csonteszközök. Az élelem beszerzésében is változás következett be: egyrészt a specializált vadászatot a vegyes, elsősorban kisemlősökre és madarakra alapuló vadászat váltotta fel, másrészt a hús mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a növényi eredetű táplálékok.

A Homo sapiens sapiens magas szintű szellemi kultúráját jól jellemzik a spanyolországi, franciaországi barlangrajzok, vagy például a willendorfi Vénusz (kőből készült női szobor), de megemlíthetjük az Istállóskői-barlangban talált csontfurulyát is.

A korszak emlékei Budapest térségéből a Csillaghegyen, a Hegyalja utcában, illetve legutóbb a Corvin téren kerültek elő.

 

Irodalom

Gábori Miklós: A régibb kőkor Magyarországon. In: Magyarország története I/1. Főszerkesztő: Székely György. Budapest 1984. 69-115.

Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Budapest 1980.

Leakey, Richard: Az ember származása. Budapest 1995.

Vékony Gábor: Az emberiség őstörténete. Budapest 1993.

Vértes László: Az őskor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest 1965.

 

 

 


BARLANGI MEDVE KOPONYA (Érd)

 

PATTINTOTT KŐESZKÖZÖK (Érd)

 

PATTINTOTT KŐESZKÖZ NYERSANYAG, MAGKÖVEK ÉS SZILÁNKOK (Farkasrét)

 

FELSŐ-ŐSKŐKORI PATTINTOTT KŐESZKÖZÖK (Csillaghegy)

 


 

 

© Budapesti Történeti Múzeum, 2003