|
Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában 1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári palota E épület Megtekinthető: 2011. december 16 – 2012. április 1.
A 19. század első felének bútorművészete több mint egy évszázada töretlen közkedveltségnek örvend hazánkban és Közép-Európában.
Kiállításunk e napjainkig népszerű és széles körben keresett stílusok sokarcúságának és váltakozásának, valamint eredetének és elterjedési útjának bemutatására vállalkozik.
A korszak legjellemzőbb bútorfajtái és formái mellett teret kapnak a kiállításban a korszak órái, zongorái, céhládái, amelyek mind az asztaloskultúra magas színvonalának bizonyítékai. A kiállítás egyik szenzációja a Papnövelde utcai Arany Oroszlán patika 1939-ben átalakított, majd 1951-ben államosított berendezésének visszaállítása a biedermeier kori állapotába.
A tárlat a stílus- illetve divatkövetés útját szeretné elsősorban bemutatni: azt a folyamatot, ahogyan az elsősorban bécsi minták (mintalapok, rajziskolai tanulmányrajzok, enteriőrképek, illetve bútorok) hatnak a pest-budai asztalosok formai és technikai világára, ez pedig kisugárzik a vidéki központok bútorművészetére.
A kiállítás alapanyagát a Kiscelli Múzeum bútorgyűjteményének egyik legértékesebb része, a gazdag biedermeier bútorállomány képezi, kiegészítve a Kiscelli Múzeum kéziratgyűjteményében őrzött asztaloscéh-iratanyag és tárgyi emlékek (behívótábla, céhláda, céhes könyvek).
A kiállított műtárgyakat számos magyarországi nagy gyűjtemény, mint pl. az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, stb. kölcsönzi.
A bútoranyagot a vidéki rajziskolák eddig soha be nem mutatott nagyszámú szép tervrajza és kvalitásos grafikai lapja, valamint magángyűjteményekből származó enteriőrképek színesítik.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumának támogatásával valósult meg. A kiállítást rendezte: Rostás Péter A rendező munkatársa: Honos Rudolf
|
A kiállítás kiindulópontja, hogy a magyarországi bútorművészet szellemi és
gazdasági központja a 19. században Pest-Buda lett. Amíg a 18. századi
bútorművészetben több központtal lehet számolni - elsősorban az egyházi
központok, illetve Pozsony, Sopron és Debrecen - addig a 19. században,
elsősorban Pest rohamos fejlődésével összefüggésben a főváros lett a
lakberendezéshez köthető iparágak országos jelentőségű centruma. A
magyarországi bútorművészet kb. 1800 és 1840 közötti időszakában a
Habsburg Monarchia egészét tekintve a stílusterjedés útja kimutathatóan
Bécsből eredeztethető; a történeti Magyarország területén pedig - egyes
nyugati határterületek közvetlen bécsi igazodását nem számítva -
elsősorban Pest-Buda volt a társadalmi elit ízlésbeli tájékozódása számára
mérvadó.
