1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 
2017. októberében indította az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
 
 
 
 
2018. júniusban Sándor Ildikó régész ismerteti meg az érdeklődőket egy Árpád-kori mérlegserpenyővel.
 

 

Árpád-kori mérlegserpenyő

Az óbudai Nagy-sziget, közismertebb nevén Hajógyári-sziget déli részén 2007 és 2009 között zajlott nagyfelületű feltárás, amelynek során egy eddig ismeretlen Árpád-kori település került napvilágra. A 11-13. századra keltezhető, több periódusú településen 16 földbemélyített ház, továbbá 3 cölöpszerkezetes épület, külső kemencék, gödrök kerültek elő, köztük kiterjedt árokrendszer húzódott. Ebben a korszakban Buda és Pest területén kisebb-nagyobb falvak helyezkedtek el, azonban az írott források csekély száma miatt csak igen kevés falut sikerül név szerint is beazonosítani.

A sárgarézből, ún. fémnyomott technikával készült mérlegserpenyő az egyik 12. század végére keltezhető, félig földbemélyített ház betöltéséből került elő.A pereme három helyen átlyukasztott, ami a felfüggesztést szolgálta.Belső oldalán a perem alatt pont-kör minta fut körbe, és ugyanez a minta jelenik meg az alján is.A mérlegek kereskedelmi tevékenységre utalnak, ezt erősíti meg az a két, ólomból készült súly is, amik tömegükkela budai márkarendszerbe illeszkednek (budai márka 1/24-e). Erre a korszakra tehető aház közelében talált külső kemence, amit egy friesach-i érme keltezett 1170-1200 közé. A kemencébenkis öntőtégely és vascsat hevert. Továbbá a lelőhelyről előkerült még egy mérlegkar és egy kisméretű ötvösüllő is. Mind ezek, és a cölöpszerkezetes épület alapján, ahol ipari munkák folytak, feltételezhető, hogy az itt készült vastárgyakkal kereskedhettek az itt élt emberek.

 

 


 

Mini-interjú a régésszel

 

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?

 

Gyerekkoromban nyomozó akartam lenni, de a történelem is mindig érdekelt. A régészetben azt szeretem, hogy ötvözi mindkettőt, hiszen apró tárgyakból, jelenségekből kell a középkori emberek mindennapjait megértenünk.

 

Melyik korszakkal foglalkozol és miért?

Az egyetemi éveim alatt a római kori luxuskerámiának számító terra sigillatákkal foglalkoztam. Lenyűgöztek ezen edények kivitelezése, korhatározó szerepe. Azután technikusként a Hajógyári-szigetre kerültem, ahol az Árpád-kori, majd a munkám során a késő középkori kerámiákkal kerültem közelebbi kapcsolatba. Izgalmasnak találom, hogy még mindig tud egy-egy edény meglepetést okozni.

 

Mi az, amit leginkább szeretsz a szakmádban?

Régésznek lenni olyan, mint kisgyerekként karácsony reggelén a feldíszített fa előtt állni, látva a sok becsomagolt ajándékot. Ez a gyermeki izgatottság és az öröm a mai napig jellemző rám egy-egy lelőhelyen.

 

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

Az, hogy elfogadtassuk az emberekkel a régészet létjogosultságát. Sok az előítélet velünk szemben, és a munkák során bizonyítanunk kell, hogy nem akarunk rosszat, csak a történelem egy szeletét szeretnénk megmenteni az utókor számára.

 

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?

Meglepetés gyakran nem ásatásokon, hanem az anyagfeldolgozás során ér, amikor egy addig ismeretlen edénytípus kerül a kezembe, dacára annak, hogy számos publikáció jelenik meg ebben a témában. Ez azt mutatja, hogy mennyi mindent nem tudunk még a középkori emberekről.

 

Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?

Azért választottam a mérlegserpenyőt, mert nem csak önálló tárgyként érdekes, hanem az Árpád-kori kereskedelem létének bizonyítéka Óbudán.