régiófelelős: Korom Anita, régész, főmuzeológus (BTM Aquincumi Múzeum) 

 

Az autópályák építését megelőző ásatások során teljesen más régészeti feladattal állunk szemben, mint a belvárosi, több méter vastag, egymásra rakódott régészeti korszakok értelmezésénél. A nehézséget a rövid határidőn túl a feltárandó négyzetméterek nagysága jelenti, mely egyben segítség is, hiszen a hatalmas nyitott felületeken akár több száz síros temetők és több hektár kiterjedésű települések is napvilágra kerülhetnek.

A 10. régió az M0 autóút déli szektorának soroksári, 2008–2009-es ásatási eredményeit mutatja be. Mivel a feltárások többségén temetkezéseket találtunk, így a vitrinekben a sír mellékleteket és a viseleti elemeket láthatjuk. A sírban talált leletek alapján elkészített 7 darab rekonstrukciós rajz a rézkori, szkíta, szarmata, avar és honfoglalás kori viseletbe enged betekintést.

A legkorábbi feltárt temető szkíta kori, 2600 éves (Kr. e. 6–5. századi). A főváros eddig ismert legnagyobb temetőjében összesen 109 sír és 25 jelképes temetkezés került elő. Az elhunytakat 33 esetben elhamvasztották és a hamvaikat a sírgödörbe, vagy urnába helyezték; 51 esetben pedig az oldalukra fektetve, ún. zsugorított helyzetben (1. kép), vagy a hátukon fekve temették el. A halottak mellé ételt, italt tartalmazó edényeket helyeztek, felékszerezve, díszes ruhában temették el őket. A férfiak mellé vasból készült zablát, kést, lándzsát, nyílvesszőket helyeztek. A temető érdekessége egy kettős sír, melybe egy felnőtt nőt és a mellkasára egy 6–7 év körüli gyermeket temettek el.

A Pannoniával szomszédos szarmata Barbaricum hosszú ideig lakott (Kr. u. 2–4. századi) települését és temetőjét tártuk fel: közel 2,5 hektáron 2350 objektum került elő. A 146 síros temető a telep keleti szélén húzódott. A sírok harmadát egykor kis halom jelölte, ezeket kör vagy négyzetes, déli oldalán bejárattal rendelkező árkok kerítették. A temetkezések többségét a korszak más temetőihez hasonlóan kirabolták. Egy félbe maradt sírrablásnak köszönhetjük a régió kiemelt tárgyát, a 10 dkg súlyú zománcos fibulát. A tárgy a sír oldalfalánál hevert, feltehetően meneküléskor eshetett ki a rabló kezéből. A női sírokban az edényeken túl fémből készült ékszereket (fülbevalót, karperecet, fibulát) és sok gyöngyöt találunk, melyet ékszerként és a ruházat aljára varrva is felhasználtak. A férfiak viselete szegényesebbnek tűnik: fibulát, ritkán övcsatot viseltek, elsősorban használati eszközöket (kés, tűzkészség) és fegyvereket (lándzsa, kard) helyeztek melléjük.

Egy 7–8. század fordulójától a 8. század közepéig használt avar temető 172 sírját tártuk fel. A szabályos sírsoroktól elkülönülten egy kisebb, különálló sírcsoportot is találtunk a temető korai időszakából, a 7. sz. második feléből. A korai sírcsoport kiemelkedő tagja egy szablyával, ezüst veretes övvel és valószínűleg arany ékszerekkel eltemetett férfi volt. Az arany tárgyakat azonban a korabeli sírrablások idején elvitték, a temető sírjainak többségét kirabolták. A leggazdagabb, és egyben legkésőbbi, Kr. u. 8. sz. közepére datálható, rablott sírba az elhunytat, védőtetővel ellátott koporsóban, kardjával, íjával és griffekkel ékesített veretes övével együtt temették el. A női sírokban általában orsógombok, kések és fülbevalók és gyöngyök kerültek elő.

A régió legkésőbbi temetkezései honfoglalás koriak, a 10. század végéről - 11. század elejéről. A nyolc síros temető egy homokdomb déli lejtőjén helyezkedett el. A három sírból kerültek elő ékszerek, vagy ruhadíszek, jellemzően hajkarikák, karperecek, és gyöngyök. Az egyik női sír ruházatának dísze lehetett a két sorban felvarrt aranyozott öntött ezüstből készült kéttagú csüngős veretsor. Az egyik férfisírban vasmerevítős nyíltegez maradványait tártuk fel, a nyílcsúcsokkal együtt. Ugyanebben a sírban a reflexíj markolatcsontja is előkerült.