régiófelelős: Korom Anita, régész, főmuzeológus (BTM Aquincumi Múzeum) 

 

A XVI. kerület jó példája a régészeti lelőhelyek születésének. Az elmúlt évtizedben a kerületben megszaporodó építkezéseknek, csatornázások köszönhetően a 60-as évek óta ismert lelőhelyeket tudtunk beazonosítani, és számos új lelőhelyet is felfedeztünk a mára teljesen beépített kerületben.

A Mátyásföld északi határát jelentő Nógrádverőce út mentén fekvő, Szilas-patak menti lelőhely, a „régészeti puzzle” látványos példája. Egy régészeti lelőhely körülhatárolásának helyenként hosszú évtizedekig tartó folyamatát jól illusztrálja a 2006 óta egészen napjainkig tartó régészeti kutatás. Legtöbbször nehéz körülmények között, 40-60 cm széles sávalapokban próbáljuk a településjelenségeket értelmezni. Eddigi megfigyeléseink szerint a Szilas-patakot D-ről kísérő ÉNy-DK-i irányú dombhát É-i lejtőjén és a patak teraszán a késő rézkori badeni kultúra települése, egy feltehetően rövid ideig lakott, 3–4. századra keltezhető császárkori barbár telep, valamint egy középkori település húzódik.

A Csömöri út csatornázási munkálatai során egy 2-3. századi szarmata temető részlete került elő 2016 szeptemberében. A négy napos ásatás ideje alatt hat sírt tártunk fel, melyek többségét még a kortársak kirabolták. Egy sírt övezett a déli felén bejárattal rendelkező, szögletes árokkeret.

A XVI. kerület területén az írott források tanúsága szerint több település is volt a középkor első évszázadaiban. Ezek közül a XIII. század – XIV. század eleje során két település, Cinkota és Szentmihály emelkedett ki és vált faluvá, templomos hellyé. Cinkotán ma is áll a középkorban Mindenszenteknek szentelt temploma a Rózsalevél utcában, amely mai formáját a XVIII. században nyerte el. 2006-ban végzett kutatások során került elő a templom sekrestyéje, melyet utólag építettek az Árpád-kori északi fal mellé.