régiófelelős: Szilas Gábor régész, főmuzeológus (Aquincumi Múzeum) 

 

A Lágymányosi- és Kelenföldi-öblözet a Gellért-hegy mészkőtömbje és a Hosszúréti-pataktorkolata között, a Duna medre és a Budai-hegység délkeleti előtere által határolt,nagyjából háromszög alakú térben formálódik. Karaktere a fővárosi Duna jobb oldalipartszakaszának Csillaghegyi- és Érd-Nagytétényi-öblözetéhez hasonló. A Duna főágátólnyugatra elterülő Kelenföldi-öblözet egyik, leginkább tájformáló kiemelkedése a Gellérthegydéli előterétől Albertfalva vasútállomásig észak–déli irányban húzódó dombhát volt,mely régészeti lelőhelyek egész láncolatát hordozza magán az őskortól a római korig.

A közvetlen partszakasz újkori történetének fontos mozzanata a Lágymányosi-öblözetátalakulásának története. A Kopaszi-gát építéséhez és a Lágymányosi-tó feltöltéséhezkapcsolódó munkálatok a 19. század végétől az 1950-es évekig tartottak. Az ehhez köthetődokumentumokból tudjuk, hogy az egykori partvonal ezen a szakaszon a mai Műegyetem ésa Tüskecsarnok vonalában futott.

A budai Skála áruház bontását követő régészeti feltárás során az egykori lágymányosi Duna-partsűrűn lakott szakasza látott napvilágot. A területen feltárt legkorábbi leletek az újkőkor középsőszakaszara jellemző Dunántúli VonaldíszesKerámia kultúrájának időszakából származnak. A településen belüli temetkezésszokása es az újjászületés, a termékenységrítusa mutatkozik meg a gödrök között feltártkettős sír kapcsán, ahol a halottak melle egy emberialakot formázó, díszes edénykét is helyeztek. 

A késő bronzkori halomsíros kultúra egyedülállóangazdag szakrális emléke az ásatáson előkerültnagyméretű áldozati gödör, melynek alján csaknem150 kerámiaedényhez tartozó töredékekhevertek. Az akkori fazekasművesség csúcsátjelentő, fémedényt utánzó, gondosan fényezettfelületű tárgyak kétharmadát asztaliivó- es étkező edények (bögrék, lapos tálak) teszikki, de a közepes méretű folyékony es szilárd állagúétel tálalására, valamint nagyméretű, tárolásra, keverésre használható edényeket is megtaláljuk közöttük. A reprezentatív rituálé az ivóedényeknagy száma alapján feltételezhetően közel 50-60fő egyidejű részvételével zajlott, akik a halomsíroskultúra egyik vezető közösségének (klánok, törzsfők,vagy egy előkelő és fegyveres kísérete) tagja közülkerülhettek ki.

A Kr. u. 1. századközepétől nagyjából a 2. század közepéig a Gellért-tértől egészenaz Október 23. utca vonaláig követhető bennszülöttjellegű falusias település (vicus) húzódott a területen. A felig földbemélyített, paticsfaluveremházakon, cölöpkonstrukciós épületekenkívül fémművességre utaló leleteket es több, meglepőépségben fennmaradt edényégető kemencétis sikerült feltárni. A településen észak–déli, illetvearra merőleges irányú, sóderes felületű utak is előkerültek.