Elhunyt dr. Végh András, a BTM Vármúzeum korábbi igazgatója

András 1983‒1988 között végzett Kubinyi professzor tanítványaként az ELTE középkori régészet – történelem szakjain, szakdolgozatát „Középkori idomtéglák a budai királyi palotából” címmel írta 1988-ban. Már egy évvel korábban, 1987-ben belépett a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályára, ahol 1988-tól dolgozott régészeti feltárásokon, majd 1991-től önállóan vezetett számtalan ásatást Budapest területén. Ő volt a középkori kőfaragvány gyűjtemény vezetője is. Szakmai munkájában kéz a kézben jártak a múzeumi ásatások, a kiállítások és a tudományos publikációk. Központi témájának Buda középkori topográfiáját választotta, amelynek koronája az ELTE medievisztikai doktori iskolájában 2003-ban készített PhD-disszertációja volt, amely 2006-ban és 2008-ban könyvformában is megjelent. Ezt kísérte a Magyar Várostörténeti Atlasz sorozat 2015-ben napvilágot látott középkori Buda-atlasza. Mindezek a magyar középkorkutatás kiemelkedő tudományos eredményei.

A BTM-ben rendezte 1992-ben első kiállítását: Gótikus szobrok a budai királyi palotából, amelyet már a 2000-es években követett társkurátorként 2008-ban a Hunyadi Mátyás, a király, 2012-ben a BTM Vármúzeum állandó várostörténeti kiállítása, a Fény és árnyék, 2013-ban Firenzében a San Marco Múzeumban a Mattia Corvino e Firenze, majd ugyancsak a Vármúzeumban 2015-ben a Mátyás-templom, végül 2018-ban kedvence, a Szívmelengető középkor című tárlat.

2016-tól 2020-ig a Vármúzeum igazgatójaként érte el a BTM-ben legmagasabb múzeumi megbízatását. Közben 2013-tól kezdett el tanítani a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetében, docensként, ahol doktori iskolát és nagy kedvvel nyári tanulmányi ásatásokat is vezetett, s ahol habilitációs dolgozatát is még beadta betegsége előtt.

Rendkívül sokat publikált, az 1998-ban megjelent a Budai királyi palota idomtéglái című könyvétől egészen a tavalyi év végén a 2018-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt kedves kolléganője, Kovács Eszter emlékére általa szerkesztett Befejezetlen történet című tanulmánykötetig. Magyar és idegennyelvű szakpublikációinak változatos témai felölelték a padlótéglák, a budai középkori királyi palota épületei és topográfiája, a Budával vagy Visegráddal foglalkozó történeti tanulmányok, illetve a reneszánsz kőfaragványokig témáit, tanúsítva rendkívül széleskörű érdeklődését és erudícióját.

Hazai és külföldi konferenciák avatott, lebilincselő előadója volt, Budapesten és az ország más városaiban, Bécsben, Párizsban, Wrocławban, vagy Jeruzsálemben. Sőt, mindig fontos és kedves feladatának tartotta a tudományos ismeretterjesztést is, múzeumi kiállításvezetésein, az Ars Sacra Fesztivál vagy a Szembenézés Alapítvány budai vári, illetve zsidónegyedi sétáin.

2009-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat kiemelkedő régészeti tudományos teljesítményéért Kuzsinszky Bálint-díjával jutalmazta, s 2009-ben a Hunyadi Mátyás, a király, valamint 2015-ben a Mátyás-templom kiállítások egyik rendezőjeként és katalógus-szerkesztőjeként Opus mirabile díjban részesült.

A fenti száraz adatok azonban nem beszélnek világra nyitott, kreatív, alkotó attitűdjéről, a csapatban is kitartóan, jókedvűen dolgozó, barátságos múzeumi kollégáról, az ötgyermekes családapáról, akinek kedves egyéniségét, világító szellemiségét nem feledjük. Nagyon fiatalon ment el: márciusban lett volna 60 éves. Nyugodjék békében!

Farbaky Péter