Elhunyt Dr. Bodó Sándor, a BTM egykori főigazgatója

Életének 78. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt DSc. Bodó Sándor etnográfus, muzeológus, címzetes egyetemi tanár (Mátészalka, 1943. október 4. ‒ Veszprém, 2021. július 14.). Múzeumunk egykori, majd tiszteletbeli főigazgatója Sárospatakon végezte a gimnáziumot, s a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát történelemből és néprajzból. Pályájának első részében három múzeumban dolgozott: először a szolnoki Damjanich János Múzeumban (1965‒1966), ezután a miskolci Herman Ottó Múzeumban (1966‒1979), ahol igazgatóhelyettes volt, végül Egerben a Heves Megyei Múzeumi Igazgatóságot irányította 1979-től 1989-ig. A rendszerváltás időszakában hét évig, 1995 december végéig a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban a Múzeumi Osztályt vezette, majd a Közgyűjteményi Főosztály dolgozott az irányítása alatt.
1996. január 1-től elnyerte a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatói posztját. Fontos szerepe volt múzeumunk konszolidálásában, átszervezésében, nagy kiállítási programok megvalósításában. Vezetése alatt a BTM Vármúzeumban megújultak állandó kiállítások, része volt számos, nagy sikerű időszaki kiállítás, köztük a Múzsák kertje. A magyar múzeumok születése című tárlat (OSZK, 2002) megrendezésében, a múzeum nemzetközi kapcsolatainak kiterjesztésében, a régi munkatársi gárda új, fiatal kollégákkal való felfrissítésében. Az intézményt 18 évig, 2013 végéig vezette.

Néprajzosként sok tudományos publikáció fűződik a nevéhez, elsősorban az állattartás és a kézművesség témakörében, kandidátusi disszertációját 1985-ben írta meg. Sokféle szerepet vállalt a magyar múzeumi és kulturális életben. Oktatott az egri Tanárképző Főiskolán, a Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékén, az ELTE BTK muzeológiai és a BME műemléki szakmérnöki képzésében. Számtalan szakmai, tudományos tisztséget töltött be: a Magyar Néprajzi Társaságban elnökként, az MTA Néprajztudományi Bizottságának titkáraként, majd elnökeként, a Györffy István Néprajzi Egyesület elnökeként, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület alelnökeként, az MTA Társadalomtudományi Kuratóriumának elnökeként. Múzeumi periodikák és több tanulmánykötet szerkesztése mellett részt vett a 2002-ben megjelent Magyar Múzeumi Arcképcsarnok szerkesztésében is. 2003-ban, 60. születésnapján a muzeológust, a néprajzost-történészt, a tudományszervezőt és az egyik legfontosabb múzeumi vezetőt ünnepelte a szakma a Vándorutak – Múzeumi örökség című ünnepi tanulmánykötettel. Kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként számos kitüntetést kapott, köztük a Móra Ferenc-díjat (1975), a Pulszky Ferenc-díjat (2014), valamint az Éri István-díjat (2019).

Nyugállományba vonulása után még két évig főigazgatói tanácsadóként működött a BTM-ben és sokat járt be a múzeumi könyvtárba. 2017-ben hosszú kutatómunka eredményeként írta meg A múzeumok története Magyarországon a dualizmus korában című akadémiai doktori disszertációját, amelyet 2018-ban sikerrel meg is védett.

Szorosan tartotta a kapcsolatot múzeumi és tudományos kollégáival, valamint korábbi múzeumaival. Sokszor üdvözölhettük körünkben örökifjú, elegáns, tájékozott, nyitott személyiségét, élvezhettük higgadt, átgondolt, szerény attitűdjét. Hihetetlen, hogy a halál ilyen hirtelen, tragikus módon tett pontot rendkívül sokoldalú, fáradhatatlan életére.

A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai búcsúznak Bodó Sándor főigazgató úrtól, akit a BTM saját halottjának tekint.

Szerző: dr. Farbaky Péter művészettörténész, a BTM főmuzeológusa, a BTM korábbi főigazgatója