Adattár


Általános információk

A Régészeti Adattárban tervezett kutatás engedélyhez kötött és a kutatási szabályzat betartásával folytatható. Az engedélykérőt személyesen (Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palota E épület), postán (Budapesti Történeti Múzeum, 1014 Budapest Szent György tér 2.) vagy e-mailben a btm@btm.hu címre tudják eljuttatni a Múzeumnak.

A Régészeti Adattár munkatársai minden hétköznap 9-15 óra között látnak el kutatószolgálatot, de csak előre egyeztetett időpontban. 

​​Kutatási szabályzat
Kutatási engedély iránti kérelem 
Hivatkozási lista a gyűjteményekhez
Másolási és felhasználási díjak


A Régészeti Adattár feladatai, gyűjteményei, gyűjteményeihez kapcsolódó szakirodalom  


Hagyatéki gyűjtemény


Egyes hagyatéki tételek kutatása a BTM Régészeti Adattár kutatási szabályzata értelmében megtagadható, az ilyen hagyatéki tételeket az itt letölthető táblázatok utolsó oszlopában szereplő “igaz” szó jelöli.

BERTALAN VILMOSNÉ, JOHN HERTA (1923–2008)
Bertalan Vilmosné John Herta egyetemi tanulmányaival párhuzamosan, 1942-től dolgozott a Múzeum Régészeti és Ásatási Intézetében. 1957-től a Várnegyed helyreállítási munkáit megelőző építészettörténeti-régészeti kutatásokban vett részt, itt legfontosabb munkája a Mária Magdolna templom feltárása volt. Az 1970-es és 1980-as években végzett feltárásai eredményei alapozták meg ismereteinket a középkori Óbuda történetéről, topográfiájáról.

Kapcsolódó irodalom:
Bordás Attila: Bertalan Vilmosnénak a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseiről és helyszíni szemléiről In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 349-354. (online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

BÓNIS ÉVA (1919–1998)
1940-1943 között a Székesfővárosi Történeti Múzeumban (BTM jogelődje) gyakornok volt, majd régészként az intézmény munkatársa lett. Jelentős régészeti munkái közé tartozott a tabáni kelta telep feltárása, de részt vett az albertfalvi és nagytétényi ásatásokon is. 1955-1987 között szakmai gyakorlatot tartott és anyagismeretet tanított az ELTE régészhallgatóinak. Hagyatéki anyagában valószínűleg Nagy Lajoshoz kapcsolódó iratok is vannak.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

CHRISTINE ERTEL (1953–2015)
Német építész. 1979-től 1991-ig a carnuntumi (osztrák) ásatások állandó résztvevője. Több német- és magyarországi lelőhely kőanyagát földolgozta (utóbbiak monográfia formában a CSIR 65. és 92. kötetében jelentek meg), ezen munkáinak egy jelentős része Aquincumhoz köthető. Magyarul is megtanult! Szíriai német ásatásokon (DAI, Qanawat) is részt vett. A BTM Adattára őrzi hagyatékának Pannoniával foglalkozó részeit.

Forrás: M. Kandler, In memoriam Dipl.-Ing. Dr. techn. Christine Ertel (1953-2015), in: G. WIPLINGER (ed.), De aquaeductu atque aqua urbium Lyciae, Pamphyliae, Pisidiae (BABESCH Supplement 27), Leuven 2016, XV-XVIII.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

FEHÉR KÁLMÁN (1931–1956)
A Régészeti Osztály munkatársaként dolgozott, a kelta korszak volt a szakterülete.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.) 87.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

GÁBORI MIKLÓS (1925–1996)
1952-ben lett véglegesen a Budapesti Történeti Múzeum régésze, később csoport-, majd osztályvezetője. Kutatási területe az őskőkor (paleolitikum) volt, az ország területén jelentős feltárásokat vezetett. A budapesti paleolit kutatásokat feleségével együtt irányították és így kerültek napvilágra a Remete-Felsőbarlang és Farkasrét területének paleolit lelőhelyei.

Kapcsolódó irodalom:
Matuz Edit: Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Veronika hagyatéka a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában – Függelék: A Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adatárában őrzött hagyaték ismertetése. In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 365-390. (online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

GÁBORINÉ CSÁNK VERONIKA (1929–1996)
1960-tól a Budapesti Történeti Múzeum régész-muzeológusa volt halálig. Régészeti feltárásainak nagy részét férjével együtt végezte, mint pl. az érdi paleolit telep vagy a Remete-felsőbarlangi telep feltárása. Nevéhez fűződik az első őskőkori ház feltárása Ságváron, és annak kormeghatározása.

Kapcsolódó irodalom:
Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Veronika hagyatéka a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában – Függelék: A Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adatárában őrzött hagyaték ismertetése. In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 365-390. (online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

GARÁDY SÁNDOR (1871–1945)
Eredetileg a MÁV kultúrmérnöke volt, majd nyugdíjazása után régészként dolgozott a Székesfővárosi Múzeumban. Munkái során a középkori Buda több régészeti topográfiai kérdését tisztázta. Ő végezte az első feltárásokat Mátyás király nyéki vadászkastélyának területén, a sváb-hegyi Városkútnál, a Tabánban, a Várhegy nyugati oldalán, a budaszentlőrinci pálos kolostorban, a Csalogány utcában és környékén.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.) 88-99.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

KABA MELINDA (1926–2009)
1951-től 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Történeti Múzeum régésze volt. Részt vett régészként a Hajógyári-szigeten egykor állt helytartói palota, a Királyfürdő területe és környéke, Budaörs-Hosszúrétek, az aquincumi vízvezeték, az óbudai Benedek Elek utcai római kori temető, a Flórián téri Thermae Maiores feltárásában. Negyedszázadon keresztül a Budapesti Történeti Múzeum tudományos titkári teendőit is ellátta, 15 éven át a Budapest Régiségeinek szerkesztése is hozzá tartozott. 1963-ban átvette a korábban Leletmentő és Adatgyűjtő Csoport néven működő szervezeti egységet, amelyet 1976-ig vezetett ekkor már Központi Adattár néven.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

KŐSZEGI FRIGYES (1933–2006)
1963-tól 1993-ig a Budapesti Történeti Múzeum régésze, egy időben főigazgató-helyettese volt. Kutatási területe a késő bronzkor időszaka volt, számtalan feltárást vezetett. Ezen felül a Főváros területén elsőként több kerület őskori településtörténetét is megírta a Múzeumban lévő régészeti leletanyag és saját szakmai ismeretanyaga ötvözésével.

Kapcsolódó irodalom:
Bordás Attila: Kőszegi Frigyesnek a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseiről és helyszíni szemléiről In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 359-360. (online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

KUMOROVITZ LAJOS BERNÁT (1900–1992)
1957-ben került a Budapesti Történeti Múzeumba, ahol 1961-1969 között a Középkori Osztály vezetője volt. Tagja volt a Budapest Története Okleveles Emlékei kiadására alakult munkacsoportnak. Ő alapozta meg és alakította ki a mintegy 2000 darabból álló középkori pecsétmásolati gyűjteményt. Emellett a középkori Pest, Buda és Óbuda történetének kérdésében folytatott kutatásai új irányokat szabtak az utódoknak.

Kapcsolódó irodalom:
Éder Katalin: Kumorovitz Lajos Bernát hagyatéka In: Budapest régiségei. – (2018) 50. p. 225-233. (online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

KUZSINSZKY BÁLINT (1864–1938)
1888-ban vette át Torma Károlytól az aquincumi ásatások vezetését és még ebben az évben a Krempl-malom egyik helyiségében megrendezte az aquincumi leletek első kiállítását. 1894-ben megnyílt az Aquincumi Múzeum, amelynek vezetője lett, majd 1899-ben megbízták a Fővárosi Múzeum megszervezésével és irányításával. A Fővárosi Múzeumot 1934-ig igazgatta, az Aquincumi Múzeum vezetését 1937-ig látta el. Nevéhez fűződik az aquincumi polgárváros ma is látható központi részének feltárása, s a romok valódi jelentőségének felismerése. Megtette az első lépéseket az építkezések által veszélyeztetett fővárosi régészeti emlékek megmentése érdekében.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.) 100-116.

Zsidi Paula: Miről beszél a hagyaték? : a múzeumépítő régész Kuzsinszky Bálint / Zsidi Paula. – (150 éves született Kuzsinszky Bálint : konferencia a Magyar Nemzeti Múzeumban 2014. november 5.). – Elhangzott konferencia-előadás szerkesztett változata. In: Budapest régiségei. – (2015) 48., p. 75-91. (online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

MÁRITY ERZSÉBET (1951–1994)
1973-tól haláláig a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa volt, ásatásait a katonaváros déli részén, a polgárváros északi részén, a polgárvárosi villaövezetben, valamint Budaújlak területén végezte.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

NAGY EMESE (1926–2008)
Első ízben 1949-ben lett a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa 1963-ig, ebben az időszakban dolgozott Gerevich László mellett a budai királyi palota feltárásán, illetve részt vett vári lakóházak kutatásában, valamint vezette a budaszentlőrinci pálos kolostor, a gercsei templom és a nyéki templom környékének feltárását. 1963 és 1978 között a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa volt. 1978-1987 között a BTM Középkori Osztályának vezetője volt és főrendezője volt az 1987-ben megnyílt Zsigmond és kora a művészetben 1387-1437 című kiállításnak.

A BTM Régészeti Adattárába hagyatékának elsősorban a budapesti kutatásait érintő része került, kiegészülve az általa itt hagyott anyagokkal. A hagyaték további része az MNM Adattárába található.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

NAGY LAJOS (1897–1946)
Pályáját az Aquincumi Múzeumban kezdte, 1922-től a Fővárosi Múzeumban ideiglenes hivatalnok, 1937-től az Aquincumi Múzeum osztályigazgatója, 1941-től haláláig pedig a Fővárosi Múzeum igazgatója volt. Tudományszervező és múzeumfejlesztő tevékenységének meghatározó része, hogy az ő javaslatára hozták létre 1936-ban a Fővárosi Múzeum keretein belül a Régészeti és Ásatási Intézetet. Ő tárta fel és tette bemutathatóvá a Raktár utcai ókeresztény temetőkápolnát (Cella Trichora), a Flórián téri római kori katonai fürdőt (Thermae Maiores) és a Március 15. téren egykor állt Contra Aquincum erődjét.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.)117-130.

Csapó Zita: Régész a fronton. Nagy Lajos naplója 1917-1919. In: Tanulmányok Budapest múltjából (2016) XLI p. 261-280. (online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

NAGY LÁSZLÓ (1904–1978)
1957 és 1964 között volt a Budapesti Történeti Múzeum régésze, legkiemelkedőbb régészeti feltárása a békásmegyeri bronzkori temető feltárása volt. Megszervezte és vezette 1958-tól a Leletmentő és Adatgyűjtő Csoportot, 1964-től az MTA Régészeti Intézetének munkatársa lett nyugdíjazásáig.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

NAGY TIBOR (1910–1995)
1937-től dolgozott a Múzeumban, 1948-tól a Fővárosi Ásatási és Régészeti Intézet vezetője, az 1950-es években az Ős- és Népvándorláskori csoport vezetője. Munkássága során ásatásokat végzett a lágymányosi őskori telepen, az albertfalvai római tábor és települése területén, valamint a Főváros több avar kori temetőjét is részben feltárta. Az aquincumi polgárvárosban végzett kutatásai közül kiemelkedik az ún. festőlakás és a Mithraeumok feltárása.

Kapcsolódó irodalom: 
Éder Katalin: Nagy Tibor hagyatékának jelenlegi helyzete / Éder Katalin. – Előadásként elhangzott a Nagy Tibor születésének centenáriuma tiszteletére rendezett konferencián (BTM Aquincumi Múzeuma, 2010. november). In: Budapest régiségei. – (2011) 44., p. 75-77. (online)

Csapó Zita: A Nagy Tibor-hagyaték feldolgozása – In: Budapest régiségei. – (2014) 47., p. 345-348.
(online)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

PARRAGI GYÖRGYI (1930–201?)
1954-től 1991-ig dolgozott a Budapesti Történeti Múzeum régészeként. Ezen időszak alatt elsősorban a legiotábor és a katonaváros területén és környezetében végzett feltárásokat, mint a Folyamőr utcai villa területe, a katonaváros kerámia- és téglaégető műhelye, a legiotábor kaputornya, a Bogdáni úti későrómai temető.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

PETŐ MÁRIA (1941–2015)
1970-től 1999-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a Budapesti Történeti Múzeum régésze, főmuzeológusa. Kutatási területe elsősorban a kelta korszak volt, amivel nem csak a budapesti, hanem az ország más területéről előkerült leletek kapcsán is foglalkozott. Kiemelkedő munkája volt a gellérthegyi kelta oppidum területén 1985 és 1997 között végzett régészeti feltárások sorozata. Ezen túlmenően vezetett ásatásokat Budapest területén római kori és szarmata lelőhelyeken is. Érdeklődéssel fordult más, nem régészeti, hanem történeti témájú kérdések felé, mint a firenzei Domenico Sestini élete és magyarországi utazásai a 18. században vagy a gellérthegyi kálvária.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)
 

SCHAUSCHEK JÁNOS (1906–1995)
1941–1967 között a BTM Aquincumi Múzeumában dolgozott, a II. világháború alatt részt vett az Aquincumi Múzeum és a Kiscelli Múzeum anyagának mentésében. A háború után összegyűjtötte a Középkori Kőtár kőemlékeit, irányította az Aquincumi Múzeum újjáépítését, majd a római kori ásatások mérnöki felmérését végezte. Emellett az 1940-1950-es években az aquincumi régészeti törzsanyagot leltározta és rajzolta, a kiállítások rekonstrukciós rajzait készítette és az 1960-as évektől az őskori ásatások felmérési munkáit is ő végezte.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

K. SCHREIBER RÓZSA (1929–2001)
1957–1988 között a Budapesti Történeti Múzeum régésze. Két legkiemelkedőbb kutatása a Csepel-szigeten és Békásmegyeren feltárt kora és késő bronzkori telep és temető, amelyek eredményei alapján a kora bronzkori harangedény-kultúra magyarországi csoportját különítette el és vezette be Harangedény-Csepel csoport néven a nemzetközi szakirodalomba.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

ÜRÖGDY (MOSKOVITS) GYÖRGY (1904–1987)
1958-ban került a Budapesti Történeti Múzeumba és hét évig a római csoportot, illetve az Aquincumi Múzeumot vezette. Nyugdíjazása után a BTM Régészeti Osztály könyvtárát vezette.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.) 135-138.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

WELLNER ISTVÁN (1924–1991)
1950 és 1974 között kisebb megszakításokkal a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa volt. 1956-tól folyamatosan vezetett ásatásokat a Vörösvári úton és környékén, a polgárváros területén, az óbudai Gázgyárban, a Gellérthegy déli oldalán. Egyik legkiemelkedőbb munkája a Meggyfa utcai ún. Hercules-villa feltárása volt. Nevéhez számos, tudományos igénnyel megírt útikönyv fűződik.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

ZOLNAY LÁSZLÓ (1916–1985)
Először 1949-1951 között, majd 1961-1985 közötti időszakban dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban. Feltárásai közül kiemelkedik a budai Nagy Zsinagóga területén végzett kutatása, majd 1972 és 1984 között a Királyi Palota területén végzett munkái, ennek során 1974-ben került elő az európai hírnevű gótikus szoborlelet.

Kapcsolódó irodalom:
D. Matuz Edit – Bordás Attila: Zolnay László, 1916-1985, műveinek bibliográfiája és hagyatékának ismertetése. Budapest, 2000.

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)


Nem a Budapesti Történeti Múzeum munkatársaitól származó anyagok:

FELVINCZI TAKÁCS ZOLTÁN (1880–1964)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

SZENTPÉTERY IMRE (1878–1950)

Kapcsolódó dokumentumok listája (xlsx)

webfejlesztés: